2015. július 17., péntek

"Ne lopj!" (Mózes)

Ezúttal a szerző olyan történeteit gyűjtöttük, melyekben külföldi lopásokat mesél el. Ha a feltüntetett ország, város, táj nevére (mely minden esetben egy linket tartalmaz) klikkel, a teljes fejezet, melyben a kép szerepel, megjelenik, a témáról további információkat tartalmaz.
 
.
.
Nagyon hosszú, sok órás repülés után érkeztünk meg Venezuela fővárosába, Caracasba. Este szálltunk fel Frankfurtban, és másnap délután landolt a gépünk a caracasi reptéren. Ahogy kiszállunk a járműből, megcsap bennünket a forró, párás levegő. Az időeltolódás 5 óra.
Mindig történik valami... A légikikötő várójában egyik útitársunk - amíg a csomagokat vártuk - letette a válláról a kézitáskáját a földre maga mellé. Beállítja a gépet, exponál, nyúlna a táskájáért, de... valaki elemelte, elvitte. Benne volt az útlevele, pénze meg egyéb más irata. A tolvajnak se híre, se hamva. Útiokmány nélkül nem mehet át a határon, tehát az egész magyar csoport döbbenten várakozik. Gyorsan telefon a követségre! Válaszként azt mondták, hogy a csoport menjen át, érte pedig majd jön valaki. Ez annyit jelentett, hogy útitársunk nem tarthatott velünk, a Követségünkön várt meg bennünket, majd utunk végeztével, amikor ismét Caracasban voltunk, csatlakozott hozzánk és velünk utazott haza. Végtelenül sajnáltuk. 
.
.
.
.
 Időben visszaértünk a hajóra, mely lassan elhagyja Nápolyt. Csak itt tudtuk meg, hogy a két velünk utazó tanárnő kézitáskáját a benne lévő pénzzel és fényképezőgéppel egy motoros utasa kiragadta a kezükből. Keservesen sírtak, vacsorázni sem jöttek le. Mindez a forgalmas nápolyi utcán! A rendőrségen bár felvették a jegyzőkönyvet, ezen kívül semmi nem történt. Közbiztonság, óh!
 .
.
.
.
 Miközben a városban sétáltunk, két útitársunkat rabolták ki: egyiküknek a táskáját metszették fel, a másiknak pedig a vállán levő szíjat vágták el, melyen a táska függött. A táskát felkapták és elszaladtak vele. Villámgyorsan és tökéletesen dolgoznak. Egy budapesti sebészorvosnak a pénztárcáját vették ki a zsebéből. Csak akkor vette észre, amikor fizetni akart. Mivel semmi pénze nem maradt, kölcsönt kért, amiből a továbbiakban utazott.
.
.
.
.
A Durga vagy Majomtemplomban vagyunk. Nevét arról kapta, hogy ezek az állatok a templomban és annak környékén szabadon tenyésznek. Hetenként egy vagy két alkalommal ünnepélyes szertartások között megvendégelik őket. Magában az épületben és az udvarban 150-200 egyed lehet együtt, melyek felettébb szemtelenek. Közvetlen közelünkbe jönnek, és minden tárgyat kikapnának a kezünkből - ha engednénk.
Megszámlálhatatlan majom ugrál körülöttünk. Rettentő szemtelenek. Egyikük elvitte a nejem táskáját. Usgyi utána! Alig sikerült visszaszerezni. És ezek a vigyorgó, ugrándozó, folyton marakodó és mérgesen kaffogó, apró bestiák bálványai azoknak az embereknek, akik körülöttük térdelnek, könyörögnek, imádkoznak.
 

 
 

2015. július 16., csütörtök

Túlmegyünk minden határon

Ezúttal a szerző olyan történeteit gyűjtöttük, melyekben határátkelésekről mesél. Ha a feltüntetett ország, város, táj nevére (mely minden esetben egy linket tartalmaz) klikkel, a teljes fejezet, melyben a kép szerepel, megjelenik, a témáról további információkat tartalmaz.
 
.
 
.
 Azt gondoltuk, hogy az Ománi Szultánság szövetségese az Arab Emírségnek, és majd csak átsétálunk a határon. És mekkorát tévedtünk! Hosszú várakozás után mindenkit egyenként lefényképeztek, a csoportunk tagjainak csomagjait átvizsgálták, és csak ezután kaptunk szabad utat az országba. Mindjárt egy ománi család makettje fogadott bennünket.
 .
.
.
Valamennyien kissé szorult kebellel érkeztünk a határhoz. Ki azért, mert feszült kíváncsisággal tekintett a romantikus ország sokat ígérő  élményei elé, ki azért, mert először lépi át a magyar határt, mások a rokonaikat óhajtották meglátogatni, de úgy látszik (ki hitte volna!) volt olyan is, aki éppen most akart meggazdagodni. Őt már a határsorompónál éppen a vámőr megpillantásakor fogta el ezen szorongó érzés, de akkora intenzitással, hogy a mellékhelyiség után is érdeklődni kezdett - itt újabb bonyodalom adódott, mert a határőrök nem tudtak magyarul - miközben percnyi nyugta nem volt, föl-alájárkálva a vámvizsgálati csarnokban.
A román vámvizsgálatot egy nagyon rossz külsejű nő végezte a legnagyobb lelkiismeretességgel. Már átestem néhányszor ezen a procedúrán, de nem emlékszem, hogy csak egyetlen esetben is belenyúlt volna maga a vámőr az utasok csomagjába, akár a cseh, jugoszláv vagy német határon mentünk is keresztül.
Szóval a vámőrnő alaposan megturkált minden poggyászt. Akinek papírba volt valamilyen holmija csomagolva, azt menthetetlenül, durván feltépte az ezek után széthulló tárgyakkal mit sem törődve. Kissé meglepett a dolog, de aztán eszembe jutott egy szókapcsolat: balkáni állapotok, melynek jelentésével eddig tapasztalatilag nem voltam tisztában.
A Tata, akit először ismert meg hivatalosan is a csoport, utoljára maradt a vizsgálatnál, mint valami szemfényvesztő varázsolta elő az esőköpenyeket, női gyöngysorokat, no meg valami 10-15 pakli kártyát különböző zsebeiből, sőt (horribile visu) még a nadrágszárából is! Ott is hagyta mindezt egy jegyzőkönyv ellenében a határon a román vámőrségnek ajándékba, minket pedig legalább két óráig megvárakoztatott mutatványai miatt a társaság nem nagy örömére. Így ismertük meg a havi 3500-at kereső pesti főkönyvelőt, a Tatát.
A határt átlépve sokkal élénkebb lett a csoportunk! Hamarosan befutottunk utunk első állomására, Nagyváradra.
 .
.
.
.
Alig múlt 4 óra, de már sötétbe borult a táj. A társaság zöme alszik. Én sohasem tudok aludni ilyenkor! Nincs ennél alkalmasabb idő arra, hogy a napi élmények, a látnivalók egymásra halmozott sokasága, koncentráltsága kicsit emésztődjék bennem. Az első meglátások pillanatnyi élvezete ilyenkor rögződik, ilyenkor válik az impresszió maradandó élménnyé bennem.
A zöldsapkás cseh fináncok újból átvizsgálják csomagjainkat szorgalmasan megszámolva, hogy még néhány doboz cigarettánk van, egyeztetik a jegyzék alapján a fényképezőgépeket, villanyborotvákat, tranzisztoros rádiókat. Igaz, hogy nem rosszindulatúak, de szokatlanul alaposak. Ez számomra nem jelent problémát, nyugalommal figyelem őket.
A másik sorompónál mosolygós, elegáns, tányérsapkás lengyelek várnak bennünket. Barátságos, hangos jó estét köszönnek. Itt nem kell semmit sem kipakolni, még névsort sem olvasnak, csupán a papírokat bélyegzik le és a határállomás teraszán felsorakozva tisztelegnek, míg kifut a kocsink.
Nagyon-nagyon jólesett ez a valóban kedves és udvarias fogadtatás, aminővel még sohasem találkoztam külföldön eddig.
.
.
 .
.
 2002. novemberében hajóval érkeztünk a Csendes-óceán mentén fekvő Chilei Köztársaságba. A határállomáson számunkra szokatlan aprólékossággal és szigorral vizsgálták át a bőröndjeinket, okmányainkat. Mi tagadás, előbbit felforgatták, utóbbit átnyálazták alaposan. Amíg "dolgoztak az ügyünkön", türelmesen várakoztunk, pedig a kocsink már megérkezett, amely kirándulásunk első színhelyére, a világörökség részét képező Chiloé szigetére indul.
.
.
.
.
A német határ felé Terezinen haladtunk keresztül, mely Mária Terézia idejében katonaváros volt. Itt civilek egyáltalán nem is laktak. Láttuk a koncentrációs tábort és a 23 ezer sírt, ahol az áldozatok feküdtek. 
A csehek csak formalitásból névsort olvastak, majd elértük a német határt. Még Csehszlovákiában a határvidéken már a házakról is lehetett látni, hogy a Szudétavidéken járunk, ha nem is tájékoztattak bennünket. Gótbetűs, düledezőfélben levő, lakatlan, jellegzetesen német házak voltak itt láthatók, majd hatalmas iparvidékek, gyárak... A határvidék egyik jellegzetesen német típusú tájáról, gyártelepéről felvételt is készítettem... 
Szóval a németek is gálántak voltak a vámvizsgálatnál! Ők csak 4 koffert lőttek ki, a többire nem is voltak kíváncsiak. Mondanom sem kell, hogy (ki más?) én voltam az egyik szenvedő alany, aki miután Prágában vásároltam egy új bőröndöt, két táskával vonultam le a vámvizsgálatra másik 3 társammal. Déci kisasszony, aki előttem ült, egyik alkalommal rátelepedett a kalapomra. Hogy ez többet elő ne fordulhasson, a cseh bőröndbe tettem a fejfedőt, s abban nem is volt más. Nagy derültség közepette nyitottam ki ezt a bőröndöt. Bezzeg a másikat német alapossággal vizsgálták! Még a nesszeszeremet is ki kellett nyitnom, és a borotvapengéket is kiöntették velem belőle...
.
.
.
.
 1985-ben egy szép őszi napon a Ferihegyi repülőtéren felültünk egy TU 104-es Malév gépre, hogy Frankfurtba vigyen, majd ott egy interkontinentális járatra szállva elutazzunk Dél-Amerikába, nevezetesen Venezuelába, Caracasba.
A reptéren csak szigorú vá
mvizsgálat után lehetett feljutni az utazáshoz. Ennek során akkor még a bőröndjeinket is ki kellett nyitni, és a finánc alaposan átturkálta gondosan vizsgálva, nehogy olyasmit vigyünk ki az országból, ami Népgazdaságunk gazdasági helyzetét megingatná. Tudvalevő, hogy mindenki csak 50 dollárt vihetett át a határon. Ez volt a fejkvóta.
A vámvizsgálatnál előttem egy fiatal hölgy állt, az ő poggyászát nyittatta ki Népgazdaságunk szigorú őre. Aprólékosan átnézve a ruhaneműit egyszer csak diadalittasan felemelte a fejét:
- Ez micsoda? - kérdezte. Egy 20 dollárost tartott az ujjai között, amit az összehajtott farmer zsebében talált kifinomodott és erre specializált áttapintása során. Útitársnőnket színpadiasan félreállította, a pénzt elkobozta és sebtében felvette a szabálysértési jegyzőkönyvet. Ezért még büntetést is fog majd fizetni! A hölgy megijedt, hogy esetleg nem engedik továbbutazni, de a nemzet vagyonának jóságos vigyázója ezek után tovább engedte.
S ezután jöttem én! De miért is írom le mindezt? Nemcsak azért, mert akkor ilyen furcsa volt a ("történelmi") helyzet, amit a mai utazók talán már el sem hisznek, de azért is, mert az eset még az egészségemre is kihatással volt: felugrott a vérnyomásom! Slamposan mondva: tiszta ideg lettem. De hát miért is? Azért ugyanis, mert nálam egy 100 márkás volt egy gyógyszeres dobozban elrejtve. Már semmit sem tudtam tenni vele, csak bízni a szerencsében... Sorra kerültem tehát. Kinyittatta a bőröndömet és jött a szabványkérdés:
- Nincsen semmi illegális benne?
- Természetesen nincsen. - Mit felelhettem volna mást? Feltűnt azonban a dörzsölt fináncnak, hogy 12 darab gyógyszeres doboz van egy befőttes gumival összefogva. Ebben voltak a szükséges és esetlegesen szükségessé váló patikaszereim. Elkezdte hát nyitogatni. Egyenként és alaposan! A nejem már átesett a vizsgálaton, és a túloldalon aggódva várt, hogy együtt menjünk az útlevél-kezelő fülkéhez.
Tehát a szigorú tekintetű őr minden dobozt egyenként, komótosan felnyitott, megnézte mi van benne - még az eredetileg lezártakat is. Lassan haladt az idő. Már nem is az érdekelt, hogy esetleg elveszi a zsebpénzem, hanem hogy nem enged tovább. (Egy régebbi amerikai utamon láttam ilyen esetet.) A kirándulás ki van fizetve, a feleségem a túloldalon... Már a nyolcadik doboznál tartott, amikor minden különösebb indok nélkül hirtelen abbahagyta.
- Na, zárja be a bőröndöt! Mehet!
Őszinte leszek, nem győzelemittasan, hanem remegő lábbal mentem át az útlevél-vizsgálóba. A nejem megijedt:
- Halálsápadt vagy! Rosszul érzed magad? - kérdezte. Legközelebb én hozom át a "csomagot". Ez nem neked való...
Igaza volt. Máskor ő hozta a vásárfiára való dugipénzt, nem ott, ahol én, jobb helyen és rezzenéstelen arccal és sikeresen.
Így kezdődött az izgatottan várt és szépnek ígérkező utazás.
 .
.
.
.
1977. szeptember. A Ferihegyi repülőtéren megkapjuk az útlevelünket, a nem éppen könnyen megszerezhető amerikai vízumot és az 50 dollár költőpénzt. Ezután átesünk egy komoly vámvizsgálaton, ahol éber vámosaink precízen átkutatják, a legapróbb részletekig felforgatják bőröndjeinket és bűnözőnek érezhetjük magunkat, amikor megmotoznak bennünket, nehogy szocialista hazánkat megrövidítsük azzal, hogy a megengedett 50 dollárnál több valutát vigyünk ki az országból - netán ezzel gazdagítva a kapitalista tábort, az Egyesült Államokat.
Kettővel előttem állt a sorban egy középkorú útitársunk, akinek a cipőjét is levettette a figyelmes finánc, és diadalittasan vett ki belőle odarejtett dollárt! Őt félreállította, velünk pedig tovább folytatta a kutakodást. Csak később tudtuk meg, hogy a "kiállított" is a mi csoportunkkal utazott volna, de a talált dugipénz miatt nem engedték tovább. Örök rejtély, hogy milyen és mennyi valuta volt nála, és hogyan kapott szimatot a rend derék őre, hogy éppen vele húzatta le a lábbelit. Ma már szinte hihetetlenül nevetséges az elmondott eset, de "abban a világban" ez véresen komoly dolog volt.
.
.
.
.
A holland határon ki sem kellett szállni a kocsiból, bepecsételték a passportot, és máris mehettünk tovább. Alig néhány kilométer, és íme Arnheim főutcáján találjuk magunkat!
.
.

2015. július 15., szerda

Italok innen-onnan

Ezúttal sajátos, különböző nemzetekhez kapcsolódó "italos" képeket gyűjtöttünk, melyeket a szerző készített egy-egy helyen, ahol járt. Természetesen a jegyzeteit sem hagytuk el. Ha a feltüntetett ország, város, táj nevére (mely minden esetben egy linket tartalmaz) klikkel, a teljes fejezet, melyben a kép szerepel, megjelenik, a témáról további információkat tartalmaz.
 
.
.
Egy korabeli söröskocsi. Ilyen kocsival és ilyen hordókban szállították a sört az aranyásók hada igényeinek a kielégítésére. Dühöngött az italozás, az erőszak, a prostitúció és a gyilkosságok az aranyra éhes kincsvadászok népes táborában.
.
.
.
.
 Ezek a fiatalok sört isznak és talán már nem is tudják, hogy őseiknek az ún. kaffer-sör volt a nemzeti italuk. Ez gyengén alkoholos, élesztő szagú folyadék, "úgy is mondhatnám, erjesztett korpalé" - írja egy hazánkfia, aki azidőben megkóstolta a feketék által olyannyira istenített nedűt. És miből készült ez a csodálatos, közkedvelt ital? Közönséges cirokból, amit mi a seprűgyártók által jól ismerünk.
.
.
.
.
 Mit árul ez az asszonyság ezekben a kisebb-nagyobb üvegekben? Ez a híres indián sör: a csika! Kukorica vagy jutagyökér (krumpli) erjesztése útján készül. Elmondja vezetőnk azt is, hogy hogyan, ami nem éppen az európai ember ízlésének megfelelő... Nem is írom le, nehogy bárkit is elriasszak az indiánok kedvenc italának kívánalmától, ha errefelé járna.
.
.
.
 .
 A kvaszt, amit az utcákra húzatott kis kétkerekű kocsikból mérnek, a sörhöz hasonló konzisztenciájú, hideg, habzó ital, amíg meg nem kóstolod, majd meggebedsz érte a moszkvai hőségben, ha látod, hogy milyen jóízűen isszák...
.
.
.
.
Jöjjenek el velem a sziget fővárosába, Vila Baleirába! Meleg van, a nap szikrázóan süt. Jólesik a hideg mangószörp. Szinte hihetetlen, hogy két évtizede ugyancsak igen nagy forgalom volt e helyütt a tengeren és óriási nyüzsgés a parton. Matrózok és szállítómunkások jöttek-mentek, tereferéltek, hangoskodtak, zajongtak. A vízen pedig vitorlás bárkák és a XV. századi karavellák utódai suhogtak és kötöttek ki a ma már csendes parton, itt, ahol éppen üldögélek. Innen bonyolódott akkoriban a forgalom Porto Santo és Madeira között. Szállították a Porto santoi égetett meszet Funchalba, onnan pedig hozták a mindennapi élethez elengedhetetlenül szükséges árukat.
.
.
.
.
 A hagyományos arab kávéházakban csak férfiak szórakoznak, az európai jellegű vendéglőkben már nőket is lehet látni. És hogyan múlatják itt az időt az igazhitűek? Rendületlenül szívják a vízipipát és társasjátékokat játszanak. Legkedveltebb a dominó. Mit fogyasztanak közben? Természetesen erős teát vagy törökös kávét. Igaz, hogy nem ízlett, de frissítő hatású volt a sötét vagy speciális cukor nélküli zöld tea, mely hűsítő hatását fokozza a beledobott friss, fodormenta-ág íze, illata. Persze ha van pénzed, jéghideg vagy forró teát is ihatsz, teafagylaltot is kaphatsz az Indiai Teaház légkondicionált helyiségeiben. De a nálunk szokásos presszót erefelé hiába keresed.
.
.
.
.
 Sajnos egy kis probléma is akadt, mert megkínált teával a (képen látható) mongol háziasszony. Egy jókora darab kínai préselt teából letört egy részt, majd tejben megfőzte, miután egy famozsárban összezúzta. Kevés juhfaggyút tett bele, kissé megsózta és kedvesen megkínált bennünket. A kínok kínját álltam ki, amíg megittam a facsészéből! Azt már előbb olvastam, hogy a teázás szertartás. Ha csak egy percre is megállsz egy sátornál és beinvitálnak, meg kell innod a teát, mert ha enélkül távozol, halálosan megsérted a házigazdát! Az olyan ember pedig, aki nem kínálja meg teával a vendéget, nem is megy emberszámba. A bajt fokozta, hogy a teát megsózták! Még az volt a szerencse (ha volt is ebben valami jó), hogy kortyokban erőszakoltam le ezt a szörnyű nedűt, mert egyébként utána töltötték volna, ne legyen üres az ibrik, a kitöltött italt pedig nem illik otthagyni. Sóvárogva néztem egy kannában fekete teát is, amit vízben főztek, nem juhfaggyút, hanem kevés vajat tettek bele, de hát errefelé azt csak maguk isszák, a vendéget kizárólag fehér teával illik megkínálni.
.
.
.
.
50 Shillingbe került egy kókuszdió, ámde rendszeres vásárlóként én megkaptam 40-ért (ami fél dollár). Míg mások söröztek, megengedtem magamnak egy diónyi "kókusz-fröccsöt", diónyi kókusztejet - mely nemcsak nagyon kellemes ízű, de üdítő hatású nedű volt. Élvezettel iszogatom a szobánk erkélyén sziesztázva - mintha a presszóban lennék.
.
.
 

2015. július 14., kedd

A HÁZINYÚL PASZTÖRELLÓZISA ("Fertőző nátha")


Több Olvasónk is kérte, hogy a nyulak betegségeit ismertető sorozatunkban szóljunk az egyik legtöbb veszteséget és a tenyésztőknek annyi gondot és bosszúságot okozó betegségről, az ún. „fertőző nátháról”. Való igaz, hogy hazai adatok szerint is a nyulak kiesésének (elhullás és selejtezés) 40-50%-áért, míg a növendékek 4-5%-áért a pasztörellózis tehető felelőssé, tehát a kérés valóban indokolt. A továbbiakban a teljesség igénye nélkül ismertetjük a betegség okozóját, kialakulását, tüneteit, orvoslását és a megelőzés lehetőségeit.
MI OKOZZA?
A betegség okozója elsősorban a Pasteurella multocida, egy apró coccoid alakú Gram-negatív baktérium. A baktérium a légutakon, a kötőhártyán, a csecsbimbónyíláson, esetleg a hüvelyen át jut be a szervezetbe.
A megfertőzött nyulak között – a kórokozó virulenciájától függően – akár még kedvező körülmények között is felléphet a betegség, legtöbbször azonban a nyulat ért káros környezeti hatások váltják ki vagy éppenséggel súlyosbítják a bántalmat.
KIVÁLTÓ ÉS HAJLAMOSÍTÓ OKOK, KÖRÜLMÉNYEK
1. Megfázás.
2. Zsúfoltság.
3. Az istálló nagy ammónia, széndioxid és egyéb gáztartalma.
4. Poros levegőjű környezet.
5. Túl száraz levegő vagy éppenséggel a magas páratartalom.
6. A házinyúl nagyon érzékeny a huzatra. Már 0,5 m/sec sebességű légmozgás is, ha állandósul, hajlamossá teheti az állatokat bántalomra.
7. A kedvezőtlen hőmérséklet ugyancsak kiválthatja a bajt. A növendék és tenyésznyulak számára a 15-20 fokos istállóhőmérséklet a legkedvezőbb. Az ettől lényegesen eltérő hőmérséklet már jelentős megterhelést ró az állatokra és hajlamosít a légzőszervi betegségekre.
8. Különösen káros az ingadozó hőmérséklet, mert a gyorsan bekövetkező és jelentős hőmérséklet-változásokhoz a házinyúl nehezen alkalmazkodik.
9. Elősegíti a bajt a hibás takarmányozás, a vitaminok és ásványi anyagok hiánya.
10. Ugyancsak hajlamosítanak a stressz hatások (szállítás, frontátvonulás stb.).
11. Megállapították, hogy bizonyos fajták és egyedek fokozottabban ellenállnak a betegségnek, és még a legsúlyosabb istállójárványok során sem betegszenek meg. Talán ezek kiválasztása, továbbtenyésztése is hozzájárulhatna a veszteségek csökkentéséhez.
12. A betegség többnyire már a 4-5 hetes szopós nyulakban is megjelenhet, tömegesen elhullást azonban rendszerint a 2-3 hónapos süldő nyulakban okoz.
13. Választáskor a nyulak összekeverése ugyancsak kedvez a betegség fellobbanásának.
A BETEGSÉG TÜNETEI, MEGJELENÉSI FORMÁI
1. A gyors lefolyású vérfertőzés során a beteg nyúl bágyadt, nagyon elesett, étvágytalan, esetleg tüsszög vagy enyhe orrfolyása van, és akár 1-3 nap alatt elhullhat.
2. Az orrhurut (ún. ragadós nátha) az idült bántalom leggyakoribb és legjellemzőbb formája. Eleinte a beteg nyúl orrnyílásából csak kevés savós váladék szivárog és az állat időnként tüsszent. Utóbb egyre több lesz a váladék, majd mind sűrűbbé válik és nyálkás-gennyes állagot ölt. A beteg állat egyre gyakrabban tüsszög, a mellső lábaival dörzsöli az orrnyílások környékét, ahol a szőrzet nedves, összetapad. Az orrhurut súlyosbodásával az orrfolyás gennyes jellegűvé sűrűsbödik, mely beszáradva elzárja az orrnyílásokat, és környékükre beszáradt, pörkös váladék tapad.
3. A tüdőgyulladás, a légutak betegsége, savós-gennyes orrfolyással kezdődik. Az állatok sokat tüsszögnek, és a levegőben mintegy spray formájában juttatják környezetükbe a pasztörellákat. Az orrgyulladáshoz tüdőgyulladás is társulhat, amikor a bágyadt, beteg nyúl egyre szaporábban lélegzik. Előrehaladottabb esetekben súlyos légszomj lép fel.
Ilyenkor a beteg a fejét feltartva mohón kapkodja a levegőt. Az elhullás olykor különösebb előzmény nélkül akár hirtelen bekövetkezhet.
4. Amikor középfülgyulladás vagy agyhártyagyulladás lép fel, a beteg állat a fejét és a nyakát ferdén tartja. A ferde fejtartás olyannyira fokozódhat, hogy a beteg már alig tud enni és inni. Végső stádiumban a nyúl olykor a hossztengelye körül forog.
5. A bakteriumok a  vérpálya útján eljuthatnak – testszerte elszóródva – a különböző testtájak bőr alatti kötőszöveteibe is, ahol mogyoró, dió, esetleg gyermekököl nagyságú tályogokat hozhatnak létre. A tályogok gyakran maguktól megnyílnak és a külvilágra került sűrű gennyes váladék nagy tömegben tartalmazza a kórokozót.
6. A P. multocida nem egyszer gennyes méhgyulladást idéz elő, mely hurutos-gennyes hüvelykifolyással jár.
Máskor tejmirigy gyulladást okoz, mely során a beteg tejmirigy megnagyobbodott, tömött tapintatú, fájdalmas és a tőgy bőre többnyire kékes színű.
GYÓGYKEZELÉS
1. Előre kell bocsátani, hogy a vérfertőzéses forma esetén az első beteg állat gyógykezelésével – a betegség gyors lefolyása miatt – már elkéstünk. Ajánlatos mielőbb kiselejtezni.
2. A betegség megállapítása után az állomány minden egyedét kezelni kell, valamilyen pasztörellák elleni hatékony gyógyszerrel VETÉSI professzor a GENTAMICINT ajánlja injekció formájában. Több szerző is javasolja az ENROFLOXACINT 100-20 mg/testsúlykilogramm adagolásában 24 óránként a bőr alá fecskendezve vagy szájon át adagolva. A gyógyszer rendelése és alkalmazási előírása állatorvosi feladat.
3. A gyógykezeléstől csak akkor várhatunk megfelelő eredményt, ha a tartási körülményeket (megfelelően szellőztetett huzatmentes, kedvező hőmérsékletű, por- és szennyező gázoktól mentes levegőjű istálló stb.) megfelelően rendezzük.
4. Az állatok igényének megfelelő takarmányozásról, a kedvező ásványianyag-ellátásról és a vitaminadagolásról feltétlenül gondoskodni kell.
5. Az előrehaladottan beteg, nagyon súlyos klinikai tüneteket mutató állatokat ajánlatos kiselejtezni, mert ezek nem gyógyíthatók, ugyanakkor tömegesen ürítik a kórokozó baktériumokat.
6. Tudni kell, hogy a betegségen átesett állatok jelentős része a gyógyszeres kezelés ellenére is bakteriumürítő marad. Következésképpen az ilyen állományokból nem célszerű tenyészállatot megtartani.
7. Azt sem szabad elfeledni, hogy egyes Pasztörella törzsek az általunk alkalmazott gyógyszerekkel szemben rezisztensek lehetnek (ellenállóak), tehát szükség esetén célszerű a baktériumok gyógyszerérzékenységi vizsgálatát elvégeztetni!
VÉDEKEZÉS
1. Mindenekelőtt iktassuk ki mindazon hajlamosító tényezőket, melyek a bántalom fellobbanását elősegítik, amint arról az előbbiek során már szó esett. Gondosan ügyeljünk arra, hogy fertőzött, betegségre gyanús vagy beteg állat ne kerülhessen a tenyészetünkbe. Csak alapos körültekintés után vásároljunk, cseréljünk, esetleg kölcsönözzünk tenyészbakot.
2. A különböző korcsoportú állatokat mindig elkülönítve kell tartani, mert az idősebb állatok nagyobb arányban szoktak baktériumürítők lenni. Az újonnan beállított állatokat legalább két hétig – elkülönítve – megfigyelés alatt kell tartani.
3. Különös gondot kell fordítani a higiéniás körülményekre, az alapos takarításra és fertőtlenítésre. A fertőtlenítésre alkalmazható például a Multicide, formalin, H lúg, Iosan stb. Az állatgyógyszereket forgalmazó patika – a készlet szerint – erre is megfelelő tanáccsal szolgálhat. A ragályfogó tárgyakat is fertőtleníteni kell!
4. Meg kell jegyezni, hogy a P. multocida fertőzés emberben is előfordul (gyermekágyi láz, sebfertőzés, orr-garatgyulladás stb.).
(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2014. februárjában.)

2015. július 13., hétfő

A baromfi kannibalizmusa



A baromfitenyésztők nagyon gyakori problémája – és ebből adódóan – „olvasói kérdése” is a tollcsipkedés, a kannibalizmus, a tojásevés, olykor tojásvisszatartás kiváltó oka és megszüntetésének lehetősége. Példaként elmondom, hogy egyik alföldi Olvasónk arról panaszkodott, hogy csirkéi egy patkányinvázió során (többször is volt a közelmúltban hazánkban) mindinkább fokozódóan nyugtalanná váltak, majd megtámadták, kivérezték, sőt a szó szoros értelmében kibelezték egymást. A kóros jelenség néhány óra alatt annyira elhatalmasodott, hogy a csirkék egyharmada elhullott.
Nagyon gyakran előfordul, hogy a tyúkok, csirkék csipkedik egymás tollát, nyugtalankodnak, ilyenkor romlik a téteményképesség, a takarmányértékesítés, a tyúkoknál a tojástermelés stb. komolyabb esetekben megtámadják egymást, és vérző sebeket ejtenek, ha súlyosbodik a helyzet, akár 30-40 %-ot is okozhat a kiesés. Összefoglalva a kannibalizmus, ha felüti a fejét, nagyon súlyos gazdasági veszteséget okozhat.
A tollcsipkedést és a kannibalizmust a gyakorlatban meg szokták különböztetni, s ez utóbbiról csak akkor beszélnek, ha az állatok vérző sebet ejtenek egymáson. Pedig a tollcsipkedés és a kannibalizmus oka azonos, a fokozatbeli különbség a bántalom előidézésében szereplő hajlamosító tényezők összegeződésével, valamint az állatok eltérő vérmérsékletével magyarázható. Kialakulását a tartási és takarmányozási hibák mellett számos egyéb tényező is elősegítheti. A továbbiakban a megelőzés és orvoslás lehetőségeiről fogunk szót ejteni.

MELYEK A LEGGYAKORIBB HAJLAMOSÍTÓ TÉNYEZŐK?

1. Ami a takarmányozási hibákat illeti, legtöbben a fehérje, a vitaminok és az ásványi anyagok, valamint a nyomelemek hiányát okolják a bántalom kialakulása miatt.
2. Ugyancsak jelentős szerepet játszik a nyersrosthiány. A nagyobb nyersrost-tartalmú gabonafélék, a zab, az árpa, a korpa stb. a jóllakottság érzetét keltve járulnak hozzá az állatok nyugalmához.
Ezzel magyarázható, hogy sokan a granulált tápok etetését teszik felelőssé a bántalom fellépéséért. Ezek alacsony rosttartalmuk miatt kiváltják a rossz szokások kialakulását, ugyanis felvételükhöz rövid idő szükséges, a fennmaradó időben pedig a szárnyasok nem tudják mivel lekötni magukat.
3. Az éhségérzet ugyancsak fokozza az állatok agresszivitását, főként ha a takarmány fehérjékben és aminosavakban amúgy is szűkölködik.
4. Segíti a bántalom fellépését, ha nincsen elegendő etető és itató edény.
5. Az unalom! Amint arról már szó esett, a korszerű tartás során az intenzív takarmányból az állat gyorsan jóllakik, a szükségleteit rövid idő alatt kielégíti. Az erre hajlamos egyed unalmában előbb csak zaklatja a társait, majd rákap a tollcsipkedésre, a vér láttán pedig ez további ingerként szolgál. A kannibalizmus tovább fokozódik.
6. A tartási hibák közül elsőként a zsúfoltságot kell megemlíteni. A kiváltó okok közül a nagy állománysűrűség (pl. 7-8 tyúk/m2) elsődleges szerepet játszhat a kannibalizmus fellépésében.
A különböző stresszhatásokra fokozódik a feszültség, majd hisztéria formájában lép fel a kannibalizmus (pszichózis).
A zsúfoltság során a korlátozott menekülési lehetőség következtében a védekezésre kevésbé képes egyedek már igen korán felkeltik társaik kannibál ösztöneit, amit főként a fehér tollruhán megjelenő vörös vércseppek fokoznak.
7. A levegő nagy vagy éppenséggel nagyon kis páratartalma, porszennyezettsége, a szellőztetés hiánya külön-külön is, de együttesen főként segítik a rossz szokás kialakulását.
8. A stresszhatások, valamint minden olyan tényező, amely megzavarhatja az állatok megszokott életritmusát (frontátvonulások, lárma, oltások, takarítás, káros rágcsálók pl. patkányok jelenléte stb.) nyugtalanságot kelt és az agresszivitás kiváltója lehet.
9. Az erős megvilágítás ingerlékenyebbé teszi az állatokat, ugyanakkor a félhomály nyugtatólag hat.
10. A külső paraziták ugyancsak kedvezőtlen közérzetet kelthetnek és elősegíthetik a rossz szokások fellépését.
11. Tyúkoknál a tojófészkek hiánya a kannibalizmus egyik kórformáját, a kloákacsípést segíti elő. Ennek feltétele, hogy a támadó röviddel a tojásrakás után, a kloáka záródása előtt tudja megsérteni a kloáka nyálkahártyáját. A rossz szokásnak főként a talajon eltojó állatok szoktak az áldozatává válni.
12. Egészen biztos, hogy az erre hajlamosító genetikai tényezők is szerepet játszanak a rossz szokás kialakulásában bizonyos egyedekben.

AMIT NEM SZABAD!

Nyers húst sohasem szabad etetni a baromfiakkal, azt csak megfőzve vagy darálva ajánlatos a takarmányba keverni.
Ugyancsak kerülni kell a csirkék megjelölését festékkel, amit pedig gyakran látok a gyakorlatban. Különösen az élénk színű festékek veszélyesek, mert ezek kannibalizmusra ingerlik az erre hajlamos egyedeket.

MEGELŐZÉS

Mivel a tollcsipkedés és a kannibalizmus azonos okokból keletkezik, vagyis a tollcsipkedés bármelyik pillanatban akár rövid időn belül is katasztrofális veszteségeket okozó kannibalizmusba mehet át, már az előbbinek is jelzésértéke lehet. Ebből következik, hogy már a tollcsipkedés enyhe tüneteire is fel kell figyelni, és gondosan megvizsgálni mindazon elősegítő körülményeket, melyek e rossz szokást kiválthatják, megjelenését előmozdíthatják. E tartási és takarmányozási rendellenességekről az előbbiek során részletesen olvashattunk.
Megjegyzem, hogy az elfoglaltság célját szolgálja a csomókba felfüggesztett lucerna és a homokba kevert szemes takarmány is.
Régebben eredményesen alkalmazták a csőrkurtítást a baj megelőzésére, az állatok védelméről és kíméletéről szóló törvény ezt korlátozza. Annak idején eredményesen alkalmaztuk a GALLOXAZIN nevű nyugtató hatású takarmány-kiegészítőt, ezt azonban a hatóság kivonta a forgalomból.

MI A TEENDŐ E KÓROS JELENSÉG FELLÉPÉSE SORÁN?

1. A legelső dolgunk, hogy megkeressük az agresszívabb egyedeket, a „kannibálokat”, és azokat azonnal kiemeljük a társaiktól.
2. Ugyanakkor vegyük ki a sérült állatokat is, mert a vér ingerli társaikat.
3. A sérüléseket gyógykezelni kell. Erre alkalmas a Kubatol spray, esetleg más fertőtlenítő oldat, pl. Betadin vagy egyéb patikaszer a gyógyszerész ajánlása szerint.
4. Az egyik legfontosabb feladat a zsúfoltság megszüntetése.
5. Ha zárt térben vannak az állatok, csökkentsük a megvilágítást.
6. Már szó esett ugyan róla, de megismétlem, hogy nem egyszer bevált a csomókban felfüggesztett lucerna vagy a homokba kevert szemes takarmány is.
7. Az előbbiekben leírt hajlamosító vagy kiváltó tényezőket, okokat lehetőség szerint meg kell szüntetni.
8. A konyhasó – amit általában 2 %-os takarmány-koncentrációban szoktak alkalmazni – a takarmányba keverve többnyire csökkenti, olykor pedig meg is szünteti a kannibalizmust. Annyit máris előre kell bocsátani, hogy megfelelő mennyiségű ivóvíz nélkül nagyon könnyen mérgezésre vezethet az alkalmazása.

(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2015. márciusában.)

2015. július 12., vasárnap

A baromfihimlőről


Egy Olvasónk Debrecenből telefonált. Elmondta, hogy baromfitenyésztéssel és értékesítéssel foglalkozik, és a közelmúltban felütötte fejét a csirkeállományban, -tenyészetben a baromfihimlő . Az eleinte bágyadt, étvágytalan, tüsszögő állatokban a baj fellépésekor baromfináthára gondolva antibiotikumot és vitamint adott az állománynak, de ez semmit sem használt, sőt több elhullás is történt. Amikor kiütések is jelentkeztek egyik-másik állaton, intézeti vizsgálatot kért, mely során baromfihimlőt állapítottak meg. Zárt állományról lévén szó elképzelni sem tudja, hogyan történhetett a fertőzés.
Elsősorban nem az elhullásokban, mint inkább a kondíció romlásában és az értékesítés megszüntetésében jelentkezett a veszteség(!), ami rövidesen a vakcinázás után megszűnt, de kellett némi idő, mikorra a csirkék teljesen rendbe jöttek, felvidultak és forgalmazásukra lehetőség nyílt.
„Nagyon szeretnék többet tudni a betegségről, többek között a felismerés lehetőségéről, a fertőzésről és a tennivalókról, mert az intézetben is azt tanácsolták, hogy legfontosabb a betegség vagy gyanújának mielőbbi felismerése és a védőoltás sürgős elvégzése.”

A BAROMFIHIMLŐ

Világszerte előforduló vírus okozta betegség, mely során a tyúk, de főleg a csirkeállományokban a légzőszervi elváltozásokra utaló tünetek, olykor jellemző kiütések jelentkeznek. Az állatok bágyadtak, étvágytalanok, sok állat nehezítetten lélegzik, tüsszög, szortyog, könnyezik, olykor a szemgödör alatti üregek megduzzadnak. A csirkék a fejlődésükben visszamaradnak, a tyúkok tojástermelése csökken, romlik a takarmány-értékesülés és gyakran elhullások is jelentkeznek.

A KÓROKOZÓ

A betegséget a Poxiviridae családba tartozó vírusok idézik elő, melyen belül megkülönböztetjük a tyúk, a pulyka, a galamb, a fürj, a kanári, a papagáj himlőjének vírusát és további vadonélő madarakban előforduló változatot.
A himlővírusok ellenálló képessége igen nagy. A levált pörkökben takarmány- vagy alomporban, az istálló berendezési tárgyain stb. akár évekig is életképesek maradnak. Hevítésre 60 °C-on vagy a fertőtlenítőszerek hatására gyorsan elpusztulnak.

A FERTŐZŐDÉS

1. Bekövetkezhet olyan fertőzött állatok beállításával, melyek a lappangás stádiumában vannak vagy átvészelték ugyan a bajt, de vírusgazdákká, vírushordozókká váltak.
2. A kórokozó nagyfokú ellenálló képessége folytán jelentős vírusközvetítő szerepe lehet a különféle ragályfogó tárgyaknak.
3. A fertőzés közvetítésében ugyancsak jelentős szerepet játszhatnak a vérszívó rovarok és a kullancsok is. Ebből a szempontból különösen fontos a szúnyogok szerepe, melyek – ha felveszik a vírust, azzal – heteken át fertőzöttek lehetnek. MÁNDOKI arról tudósít, hogy különösen gyakori a galambok megbetegedése ott, ahol szúnyogokban bővelkedő területen tartják őket.
4. Nagyon gyakran a beteg állatokról származó vírust tartalmazó pörkökkel történik a fertőzés, vagy ha az állatok olyan takarmányt vagy ivóvizet fogyasztanak, amely vírussal fertőzött.

TÜNETEK

A lappangási idő tyúkokban (csirkékben), pulykákban és galambokban 4-10 nap. A klinikai tünetek alapján a betegségnek több, olykor egymástól el nem határolható megjelenési formája alakulhat ki.
1. A BŐRKIÜTÉSES alak esetében a tollal nem fedett részeken, a taréjon, a fül-, áll- és toroklebenyben, a szemhéjon, a szájszegletben vagy orrnyílások környékén jelennek meg a himlős kiütések.
Elváltozások alakulhatnak ki a kloáka környékén, a szárny belső felületén és a lábakon is. Brojlerekben járványszerűen előfordulhat, hogy a tollal fedett testrészeken jelennek meg az elváltozások.
Ezek az elváltozások előbb egészen apró, szürkésfehér csomócskák képében jelennek meg, melyek lassan növekednek, majd többnyire 5-6 nap múltán kissé megpuhulnak. A göbök akár borsó nagyságúra is formálódnak, utóbb a csomócskák beszáradnak, megrepedeznek, pörkösödnek, majd ellökődnek.
2. A NYÁLKAHÁRTYAKIÜTÉSES alak gyakran rosszindulatú, és akár 10-50 százalékos elhullást is okozhat. Kezdetben légzőszervi „náthás” tünetek mutatkoznak, az állatok szomorúak, bágyadtak, étvágytalanok. Gyakori a fejrázás, tüsszögés, kötőhártya-gyulladás. Ez a folyamat hónapokig eltarthat, és gyakran társul hozzá egyéb szövődmény, pl. mikoplazmózis is.
Az orr, a száj, a garat és a légcső nyálkahártyáján, főleg a szájszegletekben, a nyelv alatt vagy annak szélein és a gége bejáratában eleinte apró, homokszemnyi csomócskák keletkeznek, melyektől a nyálkahártya „érdes” felületűnek látszik.
Ezek a kis csomócskák továbbnövekedve szürkésfehér színű, fibrines felrakódássá, difteroid álhártyákká olvadnak össze.
3. A folyamat átterjedhet a KÖTŐHÁRTYÁRA is, mely megduzzad és felületét fibrines vagy gennyes váladék fedi. Ennek felhalmozódása után a szemüreget fibrines dugó tölti ki, mely elsorvasztja a szemgolyót.
Galambokban a nyálkahártyakiütéses forma ritka, fácánokban viszont a himlő szinte mindig légzőszervi tünetekben mutatkozik, de kiütésekkel még a nyálkahártyákon is csak ritkán lehet találkozni.
4. VEGYES ALAK esetén ugyanabban az egyedben vagy állományban a két kórforma együttesen jelentkezik. Ilyenkor a betegség súlyosságában a legnagyobb változatosság észlelhető.
5. A HEVENY VÉRFERTŐZÉSES ALAK  ritkán lép fel. Ennek során az állatok akár már 1-2 napos szomorkodás után is elpusztulnak. Ezúttal himlős kiütések nem mutatkoznak. Megjegyzem, nagyon gyakran ilyen formában zajlik le például a kanárihimlő.
6. Fontos tudni, hogy CSUPÁN NÁTHÁS tünetekben mutatkozik a baromfihimlő azokban a csirkeállományokban, melyek csak részleges védettséggel rendelkeznek.

VÉDEKEZÉS

1. Legfontosabb feladat a vírus behurcolásának a megakadályozása – beleértve a vadmadaraktól való távol tartást is. Az újonnan beszerzett növendék és felnőtt állatokat mintegy 2 hétig elkülönítve kell tartani, hogy a lappangási idő elteltével az esetleges fertőzöttségük klinikai tünetek alapján felismerhetővé váljék.
2. A vírus széthurcolásának megakadályozására célszerű a beteg állatokat forgalmi korlátozás alá vonni.
3. Ugyancsak fertőzési veszélyt jelentenek a ragályfogó tárgyak és a vérszívó paraziták, pl. szúnyogok stb.
4. Az állatok ellenálló képessége jelentős szerepet játszik a bántalom lefolyásának súlyosságában. E célból a megfelelő minőségű takarmány mellett különösen fontos az A-vitaminnal történő ellátottság.
5. Szintén fontos az optimális körülmények kialakítása (a levegő hőmérséklete, páratartalma, szennyezettsége stb.).
6. Főként a legyengült és a társfertőzésekkel (pl. mikoplazmózis stb.) terhelt állományokban ajánlatos néhány napig antibiotikumot (pl. oxitetraciklint 300-500 g/t) takarmányba adni, mert enyhítik a betegség lefolyását azzal, hogy csökkentik a szövődményes esetek számát.
7. A megbetegedett állományt minél előbb vakcinázni kell az adott fajra ajánlott oltóanyaggal, mert a természetes átvészelés hosszú ideig tart és bizonytalan védettséget ad.
8. A baromfihimlő széleskörű elterjedtsége miatt a tyúk-, pulyka- és fácánállományokat rendszeresen preventív (megelőző) célból vakcinázzuk (VARGA). A vakcinát oltógerellyel juttatjuk a szárnyredő bőrébe. A vakcina rendelés és az oltás lebonyolítása már a kezelő állatorvos feladata.
(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2015. májusában.)