2013. július 29., hétfő

Törökország II/3

 UTAZÁS TÖRÖKORSZÁGBA, A NAPFÉNY ORSZÁGÁBA
Erzurum és környéke




1850 méteres magasságban fekszik Erzurum városa 190 ezer főnyi lakosságával. Egy jellegzetes török házat fényképezek. A városból teszünk kirándulásokat a sok-sok régi emléket őrző környékre.





El kell mondani, hogy 1919. július 23. és augusztus 5. között itt tartották Kemál pasa elnökletével a honvédő háborúra való felkészülést, az új parlament létrehozását szolgáló erzurumi kongresszust. 1923-ban a település a tartomány székhelye lett.






Magas fekvésű, kopár vidéken haladunk az egykori Hattuszasz, ma Bogazköy felé. Északi peremén 2000 méter magasságig emelkednek a legmagasabb hegyek. A hettiták egykori fővárosa felé haladunk.





Helyenként nyaktörő utakon, olykor hatalmas, sziklás hegyek között vezetett az utunk. Bogazköy falu után még 26 kilométert egy nagyon gyenge mellékúton kellett megtenni, de a látnivalók még ettől is 2-3 kilométeres távolságra voltak.






Hamarosan feltűnnek az egykori hettita főváros, Hattuszasz romjai. A XX. század első felében megkezdődött ásatások óriási kultúrtörténeti jelentőségű értékeket hoztak a felszínre. Ezek szinte beszélnek, mesélnek a hettiták kultúrájáról, mindennapi életéről. A 4000 évvel ezelőtti történelemről. Persze az egész történetet feltáró szabadtéri múzeum megismeréséhez több kilométernyi területet kell bejárni.





A várost erős falgyűrű vette körül jelentős várkapukkal. Nézzünk körül! Először Arinna napistennőnek szentelt templomkomplexum maradványaihoz érünk. Méreteit tekintve ez a legnagyobb hettita kori építmény, amit napjainkig feltártak. Az egész építményt alacsony fal vehette körül, amelynek csak csekély töredékszakaszát sikerült feltárni. A nagytemplom alapjai terméskőből, a felső építmény, tehát a falak és a tetőzet szárított agyagtéglából készült.





Igen sok kisebb-nagyobb méretű kőedényt, korsót találtak, ezek egy részét láthatjuk a helyszínen, némelyiknek az oldalába az űrtartalmát is bevésték.





A helyiségek egy része hivatalos célokra, így iratok őrzésére is szoltált. A keleti szárny 3 fülkéjéből több ezer ékírásos agyagtáblát is feltártak. Ezekből az ékírásos szövegtöredékekből tudjuk, hogy lakóhelyiségek, irodák voltak. A feljegyzések szerint 208 lakója volt a kiszolgáló épületkomplexumnak, köztük 18 pap, 29 női zenész, 19 agyagtábla-írnok, 33 fablára író tisztviselő.





Ablakaiból nagyon jó panoráma tárult a környékre. A legjobb kilátás abból az ablakból nyílt, mely az uralkodó rezidenciájáé volt. Mi is kinéztünk, valóban mesés kép tárult elénk nem messze egy szép mecsettel.







A városfalon 3 kapu is volt, melyeket minden este bezártak. A hazannu feladata volt, hogy ellenőrizze a lakatok lepecsételését, majd reggel, nyitáskor azok sértetlenségét. Egy félig-meddig épen maradt kapu az oroszlánkapu (a képen). Egy-egy oroszlánszobor védte a bejáratot, melyek közül az egyik sértetlen, a másik azonban az idők folyamán megrongálódott.






A Királyos kapuban egy férfialakot látunk, a gyönyörű dombormű csaknem épen megmaradt. Az ábrázolt férfialak védelmezte a kaput. Tekintete a nyílás felé irányul, fején csúcsos sisak, kezében rövidnyelű szekerce, kardja az övébe tűzve. Királynak vélték, azonban kiderült, hogy egy istenséget igyekszik formázni.






Egy kis múzeum is található néhány relikviával.




Bemegyünk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése