2013. augusztus 24., szombat

Csehszlovákia-Németország I/1

CSEHSZLOVÁKIAI ÉS NÉMETORSZÁGI ÚTIJEGYZETEIM (1958)
Irány Csehszlovákia!




Az Agrártudományi Egyesület az 1958. júniusára tervezett szakmai tanulmányutat kétszeri halasztás után végre október 18-ra tűzte ki. Résztvevői az Egyesület tagjai közül 32 állatorvos és mezőgazdász. A fenti nap csepergős, borongós reggelén találkoztunk Budapesten az Engels téren. Pécsről éjszaka utaztam fel Pestre, így - noha már régen nagy izgalommal vártam ezt a napot - éppen ezen a reggelen voltam a legfáradtabb. A felszálláskor szerencsém volt, mert a modern Ikarus egyik kényelmes ülésén ablakhoz kerültem, de az örömbe (mint később észrevettem) egy kis üröm is vegyült, mert aktatáskám az elemózsiával a bőröndömben maradt, és - ha nem is messze tőlem, de - számomra hozzáférhetetlenül az autóbusz tetején utazott. Így korgó gyomorral tettem meg az utat a határállomásig, Rakjáig. Miután az ismerősök igyekeztek egymás mellett elhelyezkedni, így került mellém Kisfaludi Péter kollégám, volt egyetemi évfolyamtársam, aki nemcsak út-, de mindvégig szobatársam is lett.





Első állomásunk, ahová késő délután megérkezünk, Pozsony lesz. Míg a múlt képeit nézzük, itt éppen az öreg tanácsháza látható 1288-ból, folytatom a történetünket. Dél lehetett körülbelül, amikor Rajkánál elértük a magyar-cseh határt. Mivel itt már kopogott a szemem az éhségtől, míg a kocsink tankolt, én is betértem egy tejcsárdába - hasonló célból. Mindenki lázasan vásárolt cigarettát, szeszes italt, Pick szalámit, miközben 50 forint aprópénzre próbáltak szert tenni a valutavásárlás közben (két legyet ütni egy csapásra!), mert állítólag az ötvenes ércpénzt a németek is átváltják márkára. Vagy háromszor elmentem a postára egy-egy 40 filléres bélyegért, trafikba képeslapért, így egy zseb aprópénzre tettem szert. A váltóláz megszüntével összeterelték a népet nagy nehezen, és már csak a határsorompónál álltunk meg.







Régi utca Pozsonyban a XV. századból
A határsorompónál a személy- és csomagvizit alkalmával, amit a vámőrök a legudvariasabban végeztek, csodálkozva láttam, hogy csaknem mindenki táskája tömve van szalámival, cigarettával vagy szeszes itallal. Én csak a saját szükségletemre gondoltam pakoláskor. A magyar vámvizsgálat hosszas és nagyon alapos volt: a zöldsapkás, előzékeny csehek már inkább a személyi ellenőrzésre fektették a hangsúlyt, a csomagokat inkább felületesen nézték meg, és a vásárolt ún. valutaárukon csak mosolyogtak... Valóban jól jártak sokan ezekkel, de akadtak olyanok is, mint a Péter barátom, aki a Pick szalámiját ugyanolyan elegánsan csomagolva hozta haza, mint ahogy külföldön már sokat járt kedves mamája nagy szakértelemmel becsomagolt. Hogy pedig a pálinka sem fogyott el maradéktalanul, az bizonyítja legjobban, hogy hazafelé a kocsiban minden reggel szinte vágni lehetett a szeszszagot és felváltva hallatszott előre a szíves, sőt néha már rámenős kínálgaáts, sorkortyolgatás, majd a meg-megismétlődő aktusok között a kedélyes nótaszó...





És megláttuk Pozsonyt! A város nemcsak azért volt elragadó, mert KÜLFÖLD, bár az embert ez is elfogódottá teszi kissé, hanem mert festőien szép a panoráma valóban: lent hömpölyög a vén Duna, fent viszont a 224 méteres várhegyen őrködik a Kis-Alföld hatalmas síksága felett az ódon vár. Még a XI. században épült, többször is átépítették, de az 1811. évi tűzvész óta romokban hever. Sajnos nem volt időnk közelebbről megnézni.





Úttörőotthon
A városban nagyon sokan beszélnek magyarul. Pozsony vagy mai nevén Bratislava igen tiszta város sok szép térrel és szoborral. Néha kíváncsiskodva vettek körül bennünket. Közülük egy része a szimpatizánsokból adódott, mint például a galántai magyar gimnázium növendékei, de minden újsághírt cáfolva állíthatom, hogy az érdeklődők zöme az üzlet-szimatolókból tevődött ki. Korlátlanul elkelt a magyar cigaretta, Pick szalámi éppen úgy, mint a jó erős kisüsti is. Csak a mohóbbak kezdték meg a kiárusítást...





Mivel nekem kereskedelmi problémáim nem voltak, nyugodt lelkiismerettel mehettem városnézésre - minden gond nélkül. A város kettős képet mutat: egy régi, patinás és egy új, modern városrészre tagolódik. Most is nagyarányú építkezések folynak Pozsonyban, melyek monumentalitására jellemző, hogy egész utcát lebontottak, hogy modern egységessé újjáépítsék.





Pozsonyt elhagyva festői úton haladtunk a Kis-Kárpátok mentén Pöstyénbe Nagyszombaton keresztül. Az ország mezőgazdasága már nagyrészt "szocializálva" van. Nadrágszíj-parcellát egyáltalán nem is láttam. A gazdaságok és istállók a lehetőség szerint gépesítettek. A városok körül sok a kertészet és baromfitelep.





Az egyhangúan sík Kisalföld után lenyűgöző a Kárpátok festői, feledhetetlen látvány, az egymás mögött mindinkább magasodó, majd csaknem felhőbevesző, hatalmas hegyormok. A távolban sziklahegy bukkan elő egy várrommal: Beckó vára! A várat Mátyás király az udvari bolondjának építtette. Megállunk egy kicsit, és noha az idő sem tiszta, a vár is legalább 2 kilométerre van tőlünk, mindenkit elkap a fényképezési láz. Legalább harmincan csinálunk felvételt... Egy pillanatra felvetődik egy gondolat bennem: mennyi verítékre volt szükség, míg e sziklás hegyre felhordták a töménytelen építési anyagot... De haladunk tovább a Vág folyó mentén - hatalmas fenyvesek között csodás kilátás mellett fut az elsőrendű betonút Pöstyén fürdőhöz. A városka a Vág mellett fekszik, annak szigetein vannak a 60 °C meleg, kénes források. Gyógyhatásuk világhírű.





Csak késő este érkezünk meg első szálláshelyünkre, az óriási hegyek között levő kis fürdővároskába, Luhecovicébe. Szállást az elegáns Alexandria Hotelban kaptunk. A Vadász teremben terítettek vacsorára, az asztalaikon kis magyar zászlócskákat helyeztek el. Változatos, jó menü, elegáns kiszolgálás... Egy szép, erkélyes szobát kaptunk, és noha nagyon el voltam fáradva, amint szürkülni kezdett reggel, előbb az erkélyről gyönyörködtem a kilátásban, mely kicsinyben a Karlsbadihoz hasonlított.





A városka egy völgykatlanban fekszik, körülötte hatalmas fenyvesekkel borított hegyek mindenütt... Aztán még reggeli előtt lementem kicsit körülnézni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése