CSEHSZLOVÁKIAI ÉS NÉMETORSZÁGI ÚTIJEGYZETEIM (1958)
Drezda
Nemsokára befutottunk Drezdára. Lakosainak száma hozzávetőlegesen félmillió, kiterjedése pedig Berlin után a legnagyobb a német városok között (24x18 km). Amint a város szíve felé közeledünk, nagyon szomorú látvány tárul elénk. Megdöbbentő kép! Drezdát a háború végvonaglásában elérte egy angol-amerikai terrorbombázás, bár sosem hittem volna, hogy a háború befejezése után 13 évvel is ilyen lesújtó látványban lesz részünk. Egykor a művészetek városának hívták. A város szívében a főútvonal két oldalán gyepszegély, rajta túl jobbra is, balra is füves pusztaság, kiégett, romos épületek, helyenként csak falak merednek a magasba, amint a fényképem is tanúsítja. Itt valamikor lüktető, zsibongó élet folyt a hatalmas üzletházakkal a tömött városban.
Vacsora után kicsit körülnéztünk. Nagyon furcsának hatott, hogy a város a sötétedés után hirtelen kiürült, alig néhány emberrel találkoztam csupán. Az utcák is csak gyengén vannak kivilágítva, s ez csak fokozta a bennem kialakult nyomasztó érzést. A csend, a kihaltság, a félhomályban sötéten magasodó düledékek... Nem messze egy templom, melynek csak a tornya oldalfalai állnak, a hajójában fák nőnek, melyek a kiégett ablakokon nyújtogatják ki zöld lombjaikat... Mintha egy halott városban járnék!
Nevezetes nap 1945. február 13. Ezen a napon pusztult el a 750 éves történelmi város központja, mely csaknem 15 négyzetkilométernyi területen vált a lángok martalékává, füstölgő romhalmazzá. 80 ezer lakás dőlt romba, és 45 ezer halott maradt a gigászi terrortámadás után. Még jó ideig gyönyörködhet benne az utókor. Meg kell említenem, hogy zömmel előregyártott elemekből már megindult az újjáépítés is: nemrég épült fel például az Orvosi Akadémia (képen).
Gyakorta találkoztunk ilyen várakkal Németországban.
Másnap meglátogattuk az Állatorvosi Rendelőintézetet. Itt a technikusok
és a segédszemélyezt mellett 3 állatorvos dolgozik. A garázsban nemcsak az orvosok szolgálati személykocsijai állnak, hanem betegszállító autójuk is van, mely szükség esetén elmegy a beteg jószágért és haza is szállítja.
Kezelő, kórház, iroda, röntgen, gyógyszertár, laboratórium és műtőhelyiség áll rendelkezésre - modern felszereléssel. Végignéztünk egy 80 márka díjtételű bendőmetszést idegentest eltávolítása céljából (persze idegentest richtig nem volt a bendőben) és egy fogreszelést döntött lovon. A képen az adjunktus végzi a fogcsiszolást elektromos úton hajtott felszereléssel. A csiszolófej és a csiszolt fog hűtésére és egyben fertőtlenítésre trypaflavin oldat ömlik a szájba egy gumicsövön keresztül.
Még ugyanezen nap délutánján megnéztük a világ harmadik legnagyobb képtárát, a Zwingert. A bombatámadás a Zwingert is lerombolta, de két főfrontját már helyreállították, s a barokk építőművészet eme ritka remeke, az európai barokk csúcsa újra eredeti pompájában vonzza a kultúra és művészet hódolóit a világ minden részéből. Sajnos nemcsak egy délutánt, hanem talán egy egész hetet kellett volna eltölteni itt. Leírni lehetetlen, ennyi szépséget látni kell, hogy az ember egy életreszóló élményt kaphasson. A háború alatt a képek hegyek sziklaodúiban voltak elhelyezve, majd az orosz hadsereg hadizsákmányként elvitte Leningrádba. Néhány év múltán azonban a Szovjetúnió valamennyi művet visszaadott ünnepélyesen a németeknek. A képeket már a XI. században kezdték gyűjteni. Ottjártunkkor 7300 alkotásuk volt, melyből csak néhányról teszek említést.
Raphael(1483-1520) Sixtusi Madonnája. Az eredeti képen a Szűz mögött jól láthatók a gyermekfejek is. A képen, ami korában új az, hogy a Madonna egy gyönyörű nő, alul a két vidám, unatkozó gyermek még jobban kiemeli a komoly gyermek-Jézust.
Michelangelo Buonarroti (legjelentősebb mester a XVI. században) Léda hattyúval című képe. Műveit az erő, szenvedélyesség és mozgalmasság jellemzik.
Van Dyck: Mária, Jézus és János
Rubens néhány monumentális festménye nagy hatással volt rám, pl. Batsheba a szökőkútnál (amint egy négertől átveszi a levelet), aztán nagyon szép volt a Vaddisznóvadászat című, melyben jellemző, hogy az egész óriási kép élethűen mozgékony, olyan, mintha Herkules éppen most lépne le a képről. Rubens, aki az életöröm festője volt 100 segéddel dolgozott. Rembrandt a polgári élet festője. Érdekes,hogy sok képen a lényeges részeket hagyja árnyékban és éppen a lényegteleneket világítja meg. Egy-két megragadó képe: Sámson áldozata, Fajdkakas, Önarckép stb.
Tiziano Vecelli: Danae és a Szerelem
Kihagyhatatlan Cranach Ádám és Évája és Hans Helben egy igen érdekes képét láttam (az aprólékosság példájaként), mely Morett nevű angol diplomatát ábrázolja, akinek minden szála a szakállában külön vonallal volt megrajzolva. A Zwingerből kijövet elsétáltunk a reneszánsz stílusú vár mellett. A vár falán sorban láthatók az uralkodó hercegek képei. A képeket előbb grafittal rajzolták ki, majd kirakták meisseni porcelánból. Ezért nem égett el a nagy bombázáskor sem! Az itt látott szász uralkodócsalád 900 évig volt hatalmon. A közelben két templom, helyesebben rom látható. Különös a történetük. Az egyik katolikus templom, melyet a politikai szempontokból katolizált fejedelem építtetett az olaszok segítségével, mivel a drezdaiak protestánsok túlnyomó többségben. A helybeli jó protestáns drezdai polgárok úgy megharagudtak emiatt, hogy nemcsak hogy nem segítettek a fejedelemnek az előbbi templom felépítésében, hanem a katolikus templommal szemben emeltek egy hasonlóképpen impozáns protestáns templomot. Ez utóbbi a bombázáskor teljesen kiégett, de mindazok életben maradtak, akik a szent épület pincéjében kerestek menedéket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése