A házinyúl bélkokcidiózisa

1. rész: Mi okozza a házinyúl hasmenését?

(Ha fenti linkre ráklikkel, a teljes cikk megjelenik.)

----------------------------------------------------------------------------------

A HÁZINYÚL HASMENÉSES BÁNTALMAI (2.)

  A házinyúl hasmenése a leggyakoribb bántalmak közé tartozik. Ezúttal a leggyakoribb és legtöbb veszteséget eredményező, hasmenést okozó betegséget, a házinyúl bélkokcidiózisát fogjuk ismertetni.

A BÉLKOKCIDIÓZIS

A házinyúl leggyakoribb és legtöbb gazdasági veszteséget okozó, parazitás bántalma, melynek előidézői a hámszövetekben élősködő és a hámsejtek belsejében szaporodó apró, mikroszkópos nagyságú véglények. A bélkokcidiumok a vékonybél és a vastagbél hámjában élősködnek. A betegséget a különféle Eimeriafajok idézik elő.

A FERTŐZŐDÉS

A fertőződés úgy történik, hogy a kokcidium-hordozó nyulak bélsarával a külvilágra került és sporulálódott (sporuláció=spóraképződés) oociszták („peték”) a bélsárral szennyezett takarmánnyal, ivóvízzel, alommal stb. az állatok emésztőcsövébe jutnak.

Az oociszták a vékonybélben megnyílnak, és a szabaddá vált sporozoiták behatolnak a bél hámsejtjeibe, majd ott gyors növekedésnek indulnak. Itt további bonyolult szaporodásuk következik be, melynek eredményeként a hámsejtek nagy fokban roncsolódnak. Egyetlen oocisztából akár 50-80 ezer újabb oociszta is képződhet.

Az első oociszták a fertőzés után 4-16 napon belül már megjelenhetnek a bélsárban, amelyben a külvilág hatásával szemben hónapokig ellenállnak (nagyon nagy az ellenálló képességük), és akár egy esztendeig is fertőzőképes állapotban maradhatnak.

MIKOR A LEGFOGÉKONYABBAK A NYULAK?

Igaz, hogy 4-6 hetes korra szinte minden nyúl bélsarában találhatók oociszták, de ahhoz, hogy klinikai tünetekben is megjelenjen, vagyis fellobbanjon a bántalom, többféle tényező is meghatározó szerepet játszik.

Ezzel magyarázható, hogy – bár csaknem minden nyúl fertőzött – mégsem minden nyúl betegszik meg. A 16 naposnál fiatalabb nyulak egyáltalán nem szoktak megbetegedni, ugyanakkor a legfogékonyabbak az egy és négy hónap közötti állatok. A kokcidiózis tehát mindenekelőtt a növendék nyulak betegsége.

A BETEGSÉGET KIVÁLTÓ TÉNYEZŐK

1. Fontos tényező, hogy milyen virulenciájú Eimeria fajjal történt a fertőzés. Vannak ugyanis erősen és mérsékelten fertőzőképes, sőt betegséget nem okozó E.fajok is. Mérsékelten fertőzőképes, többnyire csak enyhe hurutot okoz az E.piriformis, az E.magna és az E.irresidua. Ezek esetében a súlyos fertőzés nem okoz elhullást, de romlik a súlygyarapodás és visszamard az állatok fejlődése.

2. Milyen mennyiségű oocisztát vett fel az állat. Az erősen fertőző fajokból 15 ezer oociszta felvétele már hasmenést, sőt elhullást is okozhat. Ez azt jelenti, hogy akár egyetlen bélsárgolyó is tartalmazhat a fertőző anyagból olyan mennyiséget, amelynek felvétele már kiválthatja a betegséget. Nagy fokban patogén az E. intestinalis, mely a csípőbélben szaporodik, és az E.flavescens, mely a vakbélben és a vastagbél elülső szakaszában élősködik.

3. A többféle Eimeria fajjal vagy az E.colival történő egyidejű fertőzés nagy fokban súlyosbíthatja a betegséget.

4. Jelentős tényező az állatok ellenálló képessége, mely a tartási, takarmányozási és higiéniai körülmények függvénye, döntő módon meghatározza a betegség súlyosságát és az elhullások mértékét.

Amikor úgy látjuk, hogy a fogékony korban levő nyulaink nem gyarapodnak, rosszul fejlődnek, mindig gondolni kell a kokcidiumos fertőzés lehetőségére.

5. Azok az állatok, melyek átvészelték a bántalmat, aktív immunitásra (védettségre) tesznek szert. Az állatok ellenálló képessége, immunbiológiai állapota tehát ugyancsak döntő módon meghatározza a betegség lefolyását, az elhullások mértékét.

A BÉLKOKCIDIÓZIS TÜNETEI

A fertőzöttség hajlamopsító tényezők, körülmények nélkül többnyire tünetmentes. A tünetek jórészt a választási korban és ezt követően néhány héten belül jelentkeznek.

Étvágytalanság, csökkent takarmány- és vízfogyasztás, olykor nyálkás, máskor vízszerűen híg hasmenés. A súlygyarapodás elmarad, sőt nem egyszer az állatok kondíciója szemmel láthatóan romlik, a bőr rugalmatlanná válik, és gyakori a felfúvódás.

Némelykor bélsárrekedés vagy változóan puha bélsár ürítése észlelhető. A környezetük iránt nem érdeklődő, levert állatok csak gubbasztanak, máskor meg éppen görcsök, izomrángások lépnek fel.

Az idegrendszeri tünetek fellépése során a beteg állat elnyúlik, a fejét hátraveti, rászorítja a hátára, majd görcsök jelentkeznek, a nyúl úszómozgásokat végez, végül elpusztul.

A beteg nyulak megpocakosodnak, a has megnagyobbodik, olykor csüngővé válik. A fejlődésben elmaradott, beteg állatok mozgása kötött, lusta, a szőrzetük borzolt, fénytelen. A betegség súlyosabb stádiumában az ürülék akár vércsíkokkal is tarkított lehet.

ORVOSLÁS

Előre kell bocsátani, hogy miután a betegség kialakulás több hajlamosító tényezővel is összefügg, ezek kiiktatása nélkül a gyógyszeres beavatkozás legfeljebb csak átmeneti javulást okozhat.

Gyógykezelésre általában a szulfonamidokat használják. Ma is forgalomban levő készítmény például a TRISULMIX vízoldékony por, mely szájon át adható, ivóvízben oldódó potenciált szulfonamid készítmény. A gyógyszer nemcsak a kokcidózis kezelésére alkalmas, de az emésztőszervi és légzőszervi betegségek egyes kórokozóival szemben is hatásos. Adagja 1 gramm/10 ttkg, az élelmezés-egészségügyi várakozási idő 12 nap. A kezelés időtartama 5 nap.

Kedvenc állatként tartott nyulakban a két napon át, naponta egyszer 10 mg/ttkg dózisban közvetlenül a szájon át adott BAYCOX 2.5 % oldat AUV. Ugyancsak hatásosnak bizonyult. A bántalom megelőzését és orvoslását is szolgáló gyógyszeres készítmények (esetleg újabb gyógyszerek, eljárások stb.) rendeléséről és alkalmazásáról a kezelő állatorvos tanácsát, javaslatát kell kikérni.

NÉHÁNY TANÁCS A MEGELŐZÉSRE

1. Legfontosabb a nyulak fertőződésének, újrafertőződésének a megakadályozása. Az etető és itató edényeket úgy kell elhelyezni, hogy az állatok se belelépni, sem pedig beleüríteni ne tudjanak.

2. Az etető és itató edényeket naponta tisztogatni kell, kimosni, majd megszárítani.

3. Az anyaállatokat gondosan kitisztított és fertőtlenített ketrecekben kell elhelyezni.

4. Olyan ketreceket használjunk, amelyekben a cserélhető taposórács lehetőség szerint teljesen drótfonatból készült, és ily módon a bélsár lepotyog és eltávolítható.

5. A taposórácsot 10 naponként cseréljük és fertőtlenítsük! A ketrecből eltávolított trágyát a legcélszerűbb annak felhasználásáig vagy elszállításáig műanyag zsákokban tartani.

6. Különös gondot kell fordítani az állatok takarmányozására (energiatartalom, rosttartalom, vitaminok, ásványi sók stb.). Csak jó minőségű takarmányt etessünk!

7. Ne feledjük, hogy hajlamosító tényezőként szerepelhet a korai leválasztás, a fiatal állatok szűk ketrecben tartása és a falkásítás hiánya.

8. Talán nem sokan gondolnak arra, hogy a szakszerűtlen szállítás, sőt a zajhatás is a hajlamosító tényezőként szerepelhet.

Végül pedig ismételten hangsúlyozni kell, hogy azokban az esetekben, amikor úgy látjuk, hogy a fogékony korban levő nyulaink nem gyarapodnak, rosszul fejlődnek, mindig gondolni kell a kokcidiumos fertőzés lehetőségére!

(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2013. tavaszán.)