2013. szeptember 16., hétfő

Marokkó I/1

KERESZTÜL-KASUL MAROKKÓN (1997-BEN)
 Casablanca medinájában igazi keleti vásár nyüzsgése fogad bennünket!



Madridban kellett átszállni arra a repülőgépre, amelyik Marokkóba, nevezetesen az egykori fővárosba, Casablancába röpített. Marokkó területe 710.850 négyzetkilométer, lélekszáma pedig kereken 26 millió. Az ország területének több, mint a fele 1000 méternél magasabban fekszik. Hegyei az Atlasz hegyláncához tartoznak, és legyezőszerűen nyílnak szét az Atlanti-óceán partja közelében. Marokkóban csak két évszakról beszélhetünk: az egyik novembertől áprilisig tart, hűvös, változó, csapadékban gazdag időjárással; a másik az év többi részében uralkodik, ez a száraz, meleg, a forróság időszaka. Utazásunk során ezt is figyelembe vettük.





Megérkezésünk után Casablancában a modern üveghomlokzatú, tetszetős acélburkolatú Hyatt szállóban nyerünk elhelyezést. A főváros neve fehér házat jelent, annak a kormányzósági palotának a fehér épületéről kapta, amelyet a portugálok az 1575. évi gyarmatosító hadjárat után emeltek. A kék háttérből kiemelkedő toronyházak vakítóan fehérek a városnévnek megfelelően. Casablanca kellemes klímája, népszerű strandjai méltán növelik az idegenforgalmát. A 3 és fél millió körüli lakossága napjainkban egyre gyarapodik.





A régi medina útvonalán reggeltől estig hömpölyög nem csak a járdákon de az úttesteken is az emberfolyam.





Casablanca medinájában igazi keleti vásár nyüzsgése fogad bennünket! A sikátorokba nehezen hatol be a napsugár, áporodott szag árad ki a roskadozó házak kapui alól, amely helyenként elegyedik az utcai árusok bódéiban olajban sülő keleti fánkocskák illatával.





Az árusok hangosan kínálják a harapnivalót. Ha az udvarokba, a kézműves műhelyek homályába nyerünk bepillantást, megleshetjük, hogyan készítik a mesterek és sok helyen az apró, barna gyermekkezek is az emléktárgyakat, a fafaragványokat, fonatokat, a bőr-, csuhé- és fémmunkákat, amelyekkel azután nagy mennyiségben találkozhatunk a boltokban.





Kissé odébb sorakoznak a mészárszékek, ahol csak a juh, a kecske és a szarvasmarha húsát árusítják.





A pékműhelyben mi is vásároltuk a kerek, jellegzetes, lepényszerű kenyereket. Azt kell mondjam, valóban jóízű volt.





Ahogyan nálunk a sült kolbászt, errefelé úgy árulják utcahosszat a brakettet, ami nem más, mint drótra tűzdelt máj- és vesedarabkák, amelyek közé egy-egy darabka faggyút szúrnak fel. Az apró, fűszeres húsdarabot megsütik, utána szép piros lébe mártogatják, és ettől aztán éget, mint a tűz. Néhány útitársunk majd' megfulladt a csalogató illatú és látványú ínyencségektől, annak "erejétől".





Kaphatók továbbá gyanús, tojás idomú belsőségek is, amiket errefelé óvatosan fehér vesének hívnak. Ránézésre nem tudtuk megítélni...





Változatos rostonsültekkel, salátákkal, ellenállhatatlan illatokkal csábít étkezésre az egész utcasor. A hentesek utcája.


 


A sétáló utcában érdeklődéssel állunk meg a híres marokkói bőrdíszműáruval, emléktárgyakkal, bazáráruval megtömött boltok előtt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése