Jugoszlávia 5.

AUTÓS KÖRUTAZÁS JUGOSZLÁVIÁBAN (1968)

Jajca

A középkori vár falánál hagytam tehát a kocsit, és városnézésre indultam.

A régi városrészben sok a lábasház, némelyik remek állapotban van. Alul a kamrák és a pajta, felül a lakószobák.

Számos elhanyagolt, dűlőfélben levő házat láttam a szűk és kanyargós utcákban. Ezekben a girbe-gurba utcácskákban csak gyalogos közlekedés lehetséges. Ebben a régi városrészben zömmel mohamedánok laknak.

Persze itt is vannak modern épületek. A húsüzlettel szemben az út szélén egykedvűen forgatta a báránysütő a pirosodó bárányt a bársonysütőben a nyárson. Cseppet sem zavartatta magát azért, mert hosszasan figyeljük.

A városi park rendezett, gondozott, gyönyörű virágok tarkállanak.

Újszerű élményt jelentett a mohamedán temető a török feliratú, turbános sírköveivel.

Megcsodáltam a ragyogó precizitással épült régi török városi kutat, a város vízellátásának a központját. Jóízűt ittam az arab feliratú, ódon kút rendkívül friss, üdítő, kristálytiszta vizéből.

A régi katolikus templomot mecsetté alakították át, de a világháborús bombázás használhatatlanná tette.

A sors nekem kedvezett! Hozzám csatlakozott egy általános iskolás, igen értelmes, mohamedán kisfiú, aki bemutatta a várat - németül! Onnan ismeri a nyelvet, mert némettagozatos iskolába jár, és már most azt tervezgeti, hogy Németországba fog kimenni dolgozni mint szakmunkás.

Míg felértünk a várba, elmesélte, hogy az apja 200 dinárt keres havonta, a policájnak 500 is van. Megmutatta, hol élt Titó, honnan irányította a felkelést. A főhadiszállásul szolgáló katakombát előbb az őskeresztények használták búvóhelyül, majd a török időkben a felkelő bosnyákok, legutóbb pedig Titóék.

A kilátás a várból egyszerűen pazar! Megnéztem azt az örök sötét, hideg termet, ahol a bosnyák felkelőket kínozták a törökök. A fal mellett sorban gúzsba kötötték őket, és egy-egy étkezés helyett vesszőzést kaptak - időnként. Milyen lelkesen, milyen csillogó szemekkel mesélt e hősök dicső történelméről kis újdonsült barátom! Nagyon tetszettek Mehmed pasa feleségeinek rácsos ablakú, de fenséges kilátást nyújtó szobái.

Hosszasan elidőztem a híres jajcai vízesésnél, mely igen impozáns látványt nyújtott. Már a városkában is láttam több helyen is az ideirányító táblákat.

A víz 60 méter magasról zúdul alá, és ennek egyik része még a török időkből származik.

Éjszaka kivilágítják, és ilyenkor még pompásabb látványt nyújt, melyhez aktuális és romantikus kísérőzenéül szolgál a vízesés zúgása.

Szép és maradandó élményt adott ez a történelmi, balkáni hangulatot sugárzó, mohamedán kisváros.

 Jajcától alig néhány kilométerre a Verbász partján, festői környezetben fogyasztottam el jó magyar ebédemet, és megpróbáltam kicsit kipihenni a napi fáradalmakat. Szendergésemből egy engem is csaknem lelegelő tehén ébresztett fel. Ahogy kinyitottam a szemem, megijedtem hirtelen, hogy rám lép, de csak állt felettem, és bámult rám bús, bamba szemeivel. Csak ekkor szaladt oda a kísérője, egy bosnyák asszony, aki szilvával engesztelt ki figyelmetlenségéért.

Könnyedén kapaszkodik fel a Wartburg egy sziklaszorosban egy hatalmas emelkedőre. A mellettünk futó vasúton csak nehezen pöfékelve, szuszogva lassan halad felfelé a vonat - bár alig néhány kocsit vontat a kis hegyimozdony.

Itt is vannak jócskán cigányok. Jobbról egy hatalmas cigány "város" tűnt elő. Megmondom őszintén, nem mertem megállni, mert féltem, hogy megszáll ez a siserehad, bár a látvány nagyon is a fényképezőgépem lencséje elé kívánkozott volna.

Ezúttal nagyon nehezen találtam alkalmas "hotelt". Végül is Szarajevótól néhány kilométerre az út mentén egy kukoricás és egy sövény védelme alatt töltöttem az éjszakát. Közben (míg helyet kerestem) többen megszólítottak, mert azt hitték, cseh rendszámom van, és amennyire örömmel szóltak, olyan kiábrándultan fordultak el, amikor közöltem, hogy nem vagyok cseh!