2013. október 24., csütörtök

Jugoszlávia 9/a

AUTÓS KÖRUTAZÁS JUGOSZLÁVIÁBAN (1968)
 Irány az Adria!
Egy kis földrajz



Augusztus 29. csütörtök:
Korán és izgatottan indultam végső célom felé: irány az Adriai-tenger, először is annak "gyöngyszeme", az ősi Ragusa, a mai Dubrovnik. Mosztártól néhány kilométerre egy ősi város maradványai bukkantak elő, itt volt valamikor Hercegovina fővárosa. Sok romos kőház ablakok nélkül, a hegyoldalban régi templom. A kilométeróra 31222-t mutat, amikor megpillantom a kékvizű Adriát!






Egy kirándulás csak akkor lehet igazán érdekes és valóban feledhetetlen élményt nyújtó (nem kötelező velem egyetérteni), ha nemcsak nézünk, de látunk is! Ha előbb megismerjük a történelmi, földrajzi, népszokási, művészeti jellemzőket, ha előbb utánanézünk, hogy mit is kell valóban látnunk, így válik teljessé, csakugyan élvezhetővé és maradandóvá az a sok-sok képből álló mozaik, mely összerakva egy egész ország vagy nép életébe nyújt bepillantást. Számomra csakis ez jelenti a valóban szórakoztató és intellektuális kikapcsolódást. Az elmondottakhoz hűen tehát mielőtt kiérnénk a tengerre, vessünk néhány pillantást a fentebb említettekre!





Az Adriai-tenger hossza 800 kilométer, szélessége 160-170 kilométer, területe pedig 13 ezer négyzetkilométer. Ha a jugoszláv tengerpart helységeit az olaszországi városok helyzetével hasonlítjuk össze, akkor megállapíthatjuk, hogy a legészakibb Velencével, a legdélibb pedig Nápollyal van egy magasságban.





A hosszú partsávon gyakran közvetlenül a tengerparton hegyláncok húzódnak, és meredek falként szinte elválasztják a keskeny partszegélyt a félsziget belsejétől. A szürke hegyóriások azonban nemcsak a tengerpart képét és éghajlatát befolyásolják, hanem a vidék történetét, gazdasági és földrajzi fejlődését is.





A part sziklás.





Az Adria-part hegyei nem voltak mindig ilyen kopárak. Egykor hatalmas szálfaerdők, rengetegek borították lejtőiket. Ezek szolgáltatták évszázadokon át a hajók (velencei gályák) faanyagát. Az erdőtakarójuktól megfosztott bércek azonban karsztosodni kezdtek, és ma szürke, kopár sziklavonulatokként magasodnak a háttérben. Oldalukon a csapadék akadálytalanul zúdul le a tengerbe sok kisebb-nagyobb szikladarabot ragadva magával, melyek - mint tapasztaltam is - a nagyobb esők után még közlekedési akadályt is képeznek.





Sok apró szigetecske található.





A jugoszláv tengerpart rendkívül tagolt. A partot számtalan kisebb-nagyobb öböl, félsziget, tengerszoros és csatorna tarkítja. 






Az Adria és a Karszt-vidék folyócskáira jellemző, hogy sok közöttük az úgynevezett búvópatak, melyek sokszor csak több kilométer távolságban bukkannak ismét a felszínre.





Számottevő a tengerszoros is. Az Adria észak-dél irányban fokozatosan mélyül. Átlagos mélysége 250 méter, a jugoszláv tengerparton 40 méter, a legmélyebb Barnál: 1233 méter. Jellegzetessége nagy sótartalma. A hűvösebb északi vizeinek a sótartalma 33 %, míg a délié 38.





Igen gyakoriak a félszigetek. Ugyancsak sajátossága a nagy átlátszósága. Általában 10, repülőről 50 méter mélységig is le lehet látni. Magas sótartalmával függ össze a gyönyörű kék színe, ugyanis a só miatt planktonokban szegény, tehát nincsen, ami zöldessé teszi. 





Ugyancsak jellemző, hogy az apály és a dagály közötti magasság-ingadozás kicsiny, de nincsenek nagyobb, állandó áramlásai sem. Ha az éghajlati viszonyokat vizsgáljuk, igen kis mérvű a hőmérséklet-inadozás. Az Észak-Adrián például 22 °C, a délin 25, az átlagos nyár 7-8, illetve 14-16 fok az átalagos téli hőmérséklet, ami mindössze 10-12 °C-os ingadozásnak felel meg. Április-május hónapokban északon a közeli szlovéniai hegyeket még vastag hótakaró borítja, és lankáikon a síelők ezrei siklanak élvezve a téli világ örömeit, 20-30 kilométerrel délebbre, az Észak-Adrián már víg füdőélet folyik. Télen a Földközi-tengerről beáramló melegebb víz szinte fűti a jugoszláv partokat. Ugyanez nyáron hűtő tényezőként érvényesül.





Uralkodó szelei a bóra október-február között lezúduló hideg szél, a jugo délkeleti irányból jövő meleg, páradús, egyenletes erősségű szél, mely véget nem érően hozza az esőt. Gyakran 3-6 méteres hullámokká korbácsolja az Adria vizét. A misztrál pedig északnyugatról kerekedő, hús szellő.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése