2013. október 1., kedd

Marokkó V/3

 KERESZTÜL-KASUL MAROKKÓN (1997-BEN)
A Tímárnegyed




Amikor még ismeretlenül csak képen látjuk, kíváncsiságunk, érdeklődésünk határtalan a Tímárnegyed iránt. Aztán a valóság látványa hökkent meg igazán! Vezetőnk előrebocsátja a látnivalókat, elsorolja a munkafolyamatokat, és bemegyünk...





Egyesek számára a szagok gyomorforgatóak, és valami elképzelhetetlen élőkép előtt állunk. A néma, fehérre festett házfalakkal körbezárt udvar szabadtéri műhely. Íme a Tímárnegyed!





Cserző- és festőkádak sorakoznak egymás mellett, a peremükön felhalmozott bőrők, a kádakban pedig térdig gázoló emberek. És - mi tagadás - nehéz, sűrű bűz!





Piros, kék, zöld, barna, sárga, bordó színek vetekednek a tűző napsütésben. Visszahangzó emberi beszéd, orrfacsaró, hányigerkeltő szagok. Félmeztelen, mezítlábas munkások hozzák-viszik a bőröket, melyek szőrösek, nyúzottak, festettek, rossz szagúak. Minden munkafolyamatból látni valamit.





Senki nem dirigál, nem utasít, mindenki tudja a maga feladatát. Kevés szóval dolgoznak, feltehetően szenvednek, láthatóan izzadnak. Néha megállnak egy pillanatra a szinte kibírhatatlan hőségben és bűzben, aztán ismét a munka, a bőr és a bőr. A rettenetes levegőtől több honleányunk is rosszul lett, hányinger vett erőt rajta és kirohant az üzemből. Én sem élveztem, de végignéztem a munkafolyamatokat.





Amíg továbbsétálunk a városban, elmondok néhány dolgot, amit útközben megkérdeztek a vezetőnktől a csapattársaink. Például a marokkói konyháról. A jellegzetes marokkói ételeket a köleskása, baromfi- és birkahús felhaszánálásával sajátos illatú fűszerekkel készítik. Az ételek mellől sohasem hiányzik a kessra, a lapos kerek búza- vagy árpacipó.





Minden ebéd zárófogása a bőségesen az asztalra kerülő gyümölcs, a datolya, narancs stb. Nekünk, ha kedvezni akartak, (legnagyobb bosszúságunkra) almát adtak az étkezés után, ami errefelé egyébként lényegesen drágább, mint a déligyümölcsök.





Mit kaptunk reggelire? Többnyire tejeskávét pirított kaláccsal, fánkkal, vajjal, mézzel - az európai ízlés számára túl édesen.





És mi az a kebab? Ürümájat és -szívet faggyúgombócokkal vegyesen felfűznek egy drótra, izzó parázson megsütik, és amúgy forrón egy negyed fehér cipó belsejébe töltik, majd erősen fűszerezve fogyasztják.





Még egy utolsó pillantást vetünk a városra és a városkapun át elhagyjuk a helyet. Fezt, Marokkó gyöngyszemét. A főváros, Rabat felé tartunk.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése