2013. november 27., szerda

A juhok csülökbetegségei I.


Lapunk előbbi számaiban olvashattuk, hogy a szarvasmarhák csülökbetegsége egyike a szarvasmarha leggyakoribb és legtöbb gazdasági veszteségeket okozó bántalmának. A juhok csülökbetegségeinek kóroktana és lefolyása nagyon hasonlít a szarvasmarha azonos csülökbetegségeihez, van azonban néhány olyan szarvasmarha-csülökbetegség, amely a juhon egyáltalán nem fordul elő, más betegségek azonban juhokon olykor tömegesen állománybetegségként jelentkeznek és nagyon súlyos gazdasági veszteséget okoznak.
A juhok csülökbetegségeit számos szakember az egyik legelterjedtebb juhbetegségnek tartja, mely mint olvashattuk súlyos gazdasági veszteséggel jár. A bántalom kialakulásában a megfelelő csülökápolás elhanyagolása mellett mindenekelőtt a kedvezőtlen higiéniai, tartási és takarmányozási körülmények játszanak szerepet, számos esetben azonban a juhok varas szájfájását előidéző vírus tehető felelőssé a kóros elváltozás kialakulásában. Ezúttal is a bántalom megelőzése, a mielőbbi felismerése és megfelelő orvoslása a legfontosabb feladat.
Mivelhogy pedig nem sok olyan állatbetegség van, melynek megelőzésében, gyógyításában (pl. juhok büdös sántasága stb.) a gazda (juhász) szakszerű beavatkozása olyan fontos és eredményes, mondhatnám nélkülözhetetlen lehet, a továbbiakban a juhok csülökbetegségeit, tüneteit, megelőzését és orvoslását részletesebben is elmondjuk.
A RENDELLENES CSÜLÖKALAKULÁS
A rendellenes csülökalakulás juhokban is jelentős szerepet játszik a csülökbetegségek kialakulásában. A juhászatok többségében rendszeresen legeltetik, jártatják a tenyészállatokat, így a csülökszaru növekedése és kopása általában egyensúlyban van. A mozgás következtében a csülök-mechanizmus szabályos, a csülökirha vérellátása jó. A téli istállózás idején azonban, különösen a mélyalmos hodályokban a csülökszaru a hiányos kopások miatt túlnő. Hasonló a helyzet a homokos talajú legelőkön is.
A juh rendellenes csülökalakulásának gyakoribb formái a túlnőtt, a meredek és a csavarodott csülök.
A kóros szarutúlnövés mindegyik formája megváltoztatja az ujjtengely állását, emiatt a sarokvánkosok fokozottan terhelődnek, ami főleg kemény, köves talajon irhazúzódásra vezet. A túlnőtt szaru rései között trágya- és talajrészek halmozódnak fel, ami gennyes folyamatok kialakulásával járhat.
Évente legalább egyszer szükséges a csülökszaru ellenőrzése és szabályozása.
A RENDELLENES CSÜLÖK KIALAKULÁSA ÉS SZABÁLYOZÁSA
1. Túlnőtt csülökről akkor beszélünk, amikor a hegyfal és az oldalfalak szaruja túlnő, az utóbbiak egymás felé fordulnak, és idővel a talp közepén találkoznak egymással.



2. Amikor a szarufal valamennyi része csaknem egyenletes mértékben túlnő, akkor alakul ki a meredek csülök. Ilyenkor, ahogy a szarufal növekszik, azzal arányosan a talp is mind mélyebbre kerül.



3. Ha a hegyfal szaruja nagymértékben túlnő, az oldalfal a talp alá fordul, majd a csülök dugóhúzószerűen megcsavarodik, és kialakul a csavarodott csülök. A csülkök ollószerűen keresztezik egymást.


A CSÜLÖKSZARU SZABÁLYOZÁSA
A csülökszaru szabályozása egyszerű feladat, ami különlegesen képzett szakembert nem igényel. Az ügyes és lelkiismeretes juhász ezt maga szokta elvégezni. az a szokás, hogy amint a juhász észreveszi a sántító juhot, annak csülkét átvizsgálja, és ha szükséges egy csípőfogó és szaruszaggató segítségével elvégzi a szaru szabályozását is. Tapasztalataim szerint a juhászok többsége szarufaragó bicskát használ a szaru szabályozásához. A szaru megfaragása könnyen elvégezhető, ugyanis a szaru a juhoknál viszonylag vékony és puha, könnyedén faragható.
A szaru faragásakor arra kell ügyelni, hogy a hegyfal szaruját – amit kevésbé terhel az állat – fokozottabban, az oldal- és sarokfalat azonban mérsékeltebben kell megrövidíteni.
MILYEN GAZDASÁGI VESZTESÉGGEL JÁR A CSÜLÖKBETEGSÉG?
1. A csülkök hosszas és fájdalmas elváltozásai az állatokat a járásban és a táplálkozásban gátolják, következésképpen a beteg állatok testtömeg-gyarapodása csökken, az exportbárányok húsminősége pedig romlik. A beteg állatok testsúlya mintegy 10%-kal kisebb, mint az egészséges egyedeké.
2. Csökken a termelt gyapjú minősége.
3. Mintegy 20-25%-kal kevesebb tejet termel az állat.
4. Kisebb testsúllyal születnek a bárányok.
5. Az anyák késve vagy egyáltalán nem üzekednek.
6. Súlyosabb esetekben akár nagyobb számú elhullással is számolni kell.
7. Romlik az állatok ellenálló képessége más kórokozókkal szemben.
8. Többnyire állománybetegségről van szó, és egyidejűleg nagyszámú állatot kell gyógykezelni, ami elhanyagoltabb esetekben már komplikáltabb, és esetleg drága gyógyszerek felhasználását is igénylő feladat, ami ily módon is csökkenti a juhászat gazdaságosságát.
A juhokon gyakorlati nézőpontból a következő csülökbetegségek a legjelentősebbek: a körömcső gennyes gyulladása, a csülökirha gyulladása, a panaritium (ún. büdös sántaság), és bár jelenleg mentes az országunk, szót ejtünk azokról a csülökelváltozásokról i, melyeket egy vírusbetegség, a ragadós száj- és körömfájás idéz elő.
Miután pedig nem egyszer egy vírus okozta bántalom, a hazánkban sem ismeretlen ún. varas szájfájás okozója is előidézheti a csülökbetegséget juhok esetében, ennek a betgségnek az ismertetése sem maradhat el a csülökbetegségek tárgyalásakor.
A KÖRÖMCSŐ GENNYES GYULLADÁSA
A betegség a téli, tavaszi hónapokban gyakori, és akár a juhállomány 10-15 százalékára is kiterjedhet.
MI OKOZZA?
A körömcső gyulladását előidézhetik mechanikai traumák, így akár a durvaszárú takarmányrészek, de a gyulladás minden esetben bekövetkezhet, ha a kivezető cső (nyílás) bárminő okból elzáródik.
A kivezető nyílást pedig elzárhatják a sár, az alomrészek vagy akár a körömcső beszáradt váladéka is. Ilyenkor a pangó váladékba behatoló és ott elszaporodó gennykeltő baktériumok váltják ki a gennyes gyulladásos folyamatot.
Mindazonáltal a bántalmat elsődlegesen is előidézhetik a nyílt sérüléseken behatoló baktériumok. A váladékpangás miatt a duzzanat növekedik, és a gyulladás átterjedhet a szomszédos szövetekre is, ami megterhelési sántasággal jár.
TÜNETEK
A pártaízület dorzális (=a vízszintes sík felett helyeződő) felületén körülírt, a környezeténél melegebb, fájdalmas és tésztatapintatú duzzanat található. A körömcső kivezető nyílása környékén a szőr kihull, az ürülő gennyes váladék a bőrt szennyezi, a tájék szőrzete csapzottá válik.
Amint arról már szó esett, ha a kivezető nyílás elzáródik, a váladék nem tud kiürülni, a duzzanat növekedik, és a gyulladás átterjedhet a szomszédos szövetekre is.
A helyi folyamat súlyosságával arányos fokú megterhelési típusú sántaság (=amikor a beteg lábbal tett lépés hosszabb, mint az ellenkező oldali) lép fel. A betegségre először csupán a sántaság hívja fel a figyelmet.
Tömeges megbetegedés esetén, ha idejében nem történik meg a gyógykezelés, súlyos szövődmények alakulhatnak ki.
GYÓGYKEZELÉS
Ha a lábvég alapos vizsgálata után időben történik meg a szakszerű gyógykezelés, a bántalom jól gyógyul.
1. A körömcső nyílásában levő dugót eltávolítjuk.
2. A váladékot kinyomjuk.
3. Az üreget valamilyen baktériumellenes szerrel (Iosan, Betadine, Ritosept, Sterogenol stb.) ecseteljük vagy átfecskendezzük.
4. Súlyosabb esetben műtéti kezelést kell végezni. Ennek lényege, hogy a kivezető nyílást körülmetsszük, majd a körömcsövet kipreparáljuk és eltávolítjuk, a sebet csomós varrattal zárjuk és kötéssel védjük.
Ha az operált állatokat száraz puha almon tartjuk, azok gyorsan, 5-7 nap alatt maradéktalanul meggyógyulnak.
A JUHOK CSÜLÖKIRHA-GYULLADÁSA
A juhokon a csülökirha-gyulladás két formája fordul elő:
1. A külső mechanikai traumák által okozott heveny aszeptikus (=fertőző kórokozóktól mentes) irhagyulladás.
2. Az átható sérüléseken keresztül vagy limfogén (=a nyirokrendszer útján terjedő), olykor hematogén (=a véráram útján terjedő) úton az irhába kerülő gennykeltő baktériumok által előidézett gennyes irhagyulladás.
A HEVENY ASZEPTIKUS IRHAGYULLADÁS
Az olykor súlyos sántasággal járó bántalom leggyakoribb előidéző okozója a köves, kavicsos legelő vagy a szikes agyagos talaj.
A hodályhoz vezető út esőtől feláztatott, szikes talaját az állatok jártatásuk során erősen felvágják, egyenetlenné teszik, majd a nyári tűző nap és a szél gyorsan kiszárítja, és ezáltal az olyanná válik, mintha éles kővel borították volna. Hasonló módon válhat egyenetlenné télen a fagyos, jeges út.
A legelő és az utak egyenetlensége súlyos zúzódást idézhet elő a talp irhájában, amely azután savósan-sejtesen beszűrődik. A zúzódás és a gyulladás függ a talp szarujának vastagságától és rugalmasságától, valamint a ráható erő nagyságától, az állat súlyától, a mozgás gyorsaságától stb.
A talp szaruja nagymértékben felpuhulhat a nedves lúgos kémhatású almon, vagy az eső utáni sáros úton és legelőn. Olykor a juhállomány 15-20 százaléka is megbetegedhet.
Fokozottan hajlamosító tényezőként szerepelhet a rendellenesen túlnőtt csülökszaru is, melynek következtében a sarokvánkos fokozottan terhelődik. A talaj egyenetlensége elsősorban a sarokvánkosok zúzódását idézi elő.
TÜNETEK
A betegség legjellemzőbb és legfeltűnőbb tünete a sántaság, mely típusa attól függ, hogy egy vagy több végtag csülökirhájában keletkezett-e a zúzódás. Ennek megfelelően enyhébb-súlyosabb megterheléses típusú sántaság vagy éppenséggel kötött mozgás figyelhető meg.
A beteg állatok nem szívesen állnak, nehezen járnak, a nyájtól elmaradnak, sokat fekszenek, az étvágyuk is csökken.
Eleinte alapos vizsgálat során sem lehet a csülkökön kóros elváltozást találni, amikor azonban a talpszarut megnyomjuk, az állat fájdalmat jelez. Néhány nap elteltével azonban a talp szarujában véres beivódás keletkezhet. A juhászok ezt a bántalmat többnyire „talpsántaságnak” nevezik.
GYÓGYKEZELÉS
Ha a beteg állatot pihentetjük, puha száraz almon tartjuk, a heveny aszeptikus irhagyulladás többnyire 6-8 nap alatt különösebb kezelés nélkül meggyógyul.
MEGELŐZÉS
A betegség megelőzhető a tartási körülmények javításával (száraz alom), valamint a legelők és utak megfelelő karbantartásával, de nagyon fontos a rendszeres csülökápolás.
A CSÜLÖKIRHA GENNYES GYULLADÁSA
A bántalom akkor keletkezik, amikor átható sérüléseken keresztül vagy akár limfogén, akár hematogén úton az irhába gennykeltő baktériumok kerülnek.
Az esőzések miatt vagy a trágyától felpuhult talpszaru kevésbé ellenálló, ezért éles kő, tüske, tarló könnyen és gyakran szúrja át a talp szaruját és sérti meg a talp irháját, és átható sérülés keletkezik. E sérülések során különféle kórokozó baktériumok juthatnak be a folytonossághiányon az irhába.
A behatoló kórokozók számától, virulenciájától (=fertőzőképesség, támadókészség), fajtájától és az állat ellenálló képességétől függően a talp irhájában enyhébb vagy súlyosabb gyulladás fejlődik ki.
TÜNETEK
1. Amennyiben csupán az egyik elülső vagy hátulsó végtag sérül, ennek megfelelően azonnal megterhelési típusú sántaság alakul ki. A juhászok egyes vidékeken „szegsántaságnak” nevezik az ilyen állatokat.
A mozgászavart ilyenkor az elsődleges sebfájdalom okozza, majd egy-két nap múlva kifejlődik a gennyes gyulladás és a sántaság súlyosbodik.
2. Ha egyszerre több végtag sérül, ún. kötött mozgás alakul ki.
3. A beteg állat étvágytalan, az általános hőmérséklete 1-2°C-kal emelkedik. Tudni kell, hogy a végbélben mért normális hőmérséklet juhok esetében 38,5-40°C, a bárányoké 39,5-40,2°C.
4. Ha a talpat alaposan megnézzük, azon kisebb-nagyobb sérülés látható, körülötte pedig nyomásra az állat fájdalmat jelez.
5. Olykor a nyíláson át gennyes váladék ürül. Többször a nyílás a szaru rugalmasságánál fogva összezáródik, és az irhában tályog alakul ki, melynek tartalma csak a szaru adott részének az eltávolítása után tud kiürülni.
6. Meglehetősen gyakran előfordul, hogy a gennyes gyulladás a pártaszél felé tovaterjed, ami elválásra valamint feltörésre vezet.
7. A rossz kondíciójú, gyenge ellenálló képességű állatokban a gennyes irhagyulladás általánossá válik, és nem csak a sántaság, hanem a beteg általános állapota is tovább súlyosbodik.
GYÓGYKEZELÉS
A gennykeltő baktériumokat kell mielőbb eltávolítani,ezért úgy helyileg, mint parenterálisan (injekció formájában) antibiotikumot adunk.
A gennyes váladék kiürüléséhez a szaru folytonossági hiányát megnagyobbítjuk, ha szükséges a gyulladásos irhát fedő szarut eltávolítjuk.
Ha az irha nagymértékben beszűrődött és vérzékeny, két-három napon keresztül fertőtlenítő párakötést alkalmazunk, és csak utána helyezzük fel a hintőporost védőkötést. A párakötést úgy készítjük el, hogy a nedves vattaréteget vízhatlan anyaggal, műanyag fóliával vesszük körül. A rögzítéshez mullpólyát használunk. Alapvető szabály, hogy a beteget minél előbb kezelésbe kell venni, az előbb elmondottak szerint.
  A témát folytatjuk a panaritium (büdös sántaság) ismertetésével.

(A cikk megejelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2012. decemberében.)




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése