Az anyakoca tejhiánya és az MMA-szindróma

Az anyakocák tejhiánya nagyon sok gondot, bosszúságot és jelentős gazdasági veszteséget okoz a sertéstenyészetekben, a kisgazdaságokban és a nagy sertéstelepeken egyaránt. A koca megfelelő tejtermelése az eredményes malacnevelés egyik nagyon fontos feltétele, az pedig közismerten alapvető szabály, hogy a sertéstartás jövedelmezősége egyrészt a született malacok számától, másrészt pedig a felnevelés eredményességétől függ.

Ugyancsak ismert tény, hogy az újszülött malac fejlődése, a környezete iránti érzékenysége, ellenálló képessége a születést követő egy-két héten belül teljesen az anyaállat megfelelő mennyiségű és minőségű tejtermelésének a függvénye.

Mindezt beszédesen igazolja a levél, amit a napokban kaptam az egyik Olvasónktól. De nem csak a kistermelőknél okozott a koca tejhiánya számtalanszor elkeserítő gondot, de az általam ellátott nagyüzemi szakosított sertéstelepen fellépett agalactiával (kocák tejhiánya) járó MMA-szindróma ugyancsak veszélyeztette a sertéságazat nyereségét. Minderről majd a továbbiakban részletesebben is szót ejtünk.

A napokban tanulságos levelet kaptam M.S. Olvasónktól Karcagról. Idézem:” Tisztelt Doktor Úr! Hét anyakocát tartok és a malacokat értékesítem. Szerencsére ezideig az állataim jól vemhesültek, a kocáknál tejhiány nem volt, és a malacokat egy-két elhullást kivéve sikerült megfelelően értékesíteni.

Az utolsó ellések során azonban két kocánál is az ellés után ké-három nap múlva elapadt a tej, belázasodtak, és gennyes-fehéres kifolyást láttam a hüvelyből. A régebben ellett koca esetében az ellés 2 napra elhúzódott, az utolsó malac elakadt és orvost kellett hívnom.

Ezt követően a kocánál fellépett tejhiányt a nehéz ellésnek tulajdonítottuk. Sajnos a malacok fele hasmenésben elhullott, de a megmaradt malacok is „csökötté” váltak.

Nagyon elkeserített azonban, hogy a napokban megellett másik koca – mely néhány órás normális elléssel 12 jól fejlett malacot hozott a világra – az ellés után 2 napra hasonló tünetek között megbetegedett, elveszítette az étvágyát, lázas lett, a tőgye megkeményedett, és a hüvelyéből gennyes váladék folyt. A malacok a tejhiány miatt visongtak, de a koca a hasára feküdt és nem engedte szopni őket. Megpróbáltam, de a csecsből nem is jött tej.

Ehhez a kocához is kellett orvost hívni, aki azt mondta, hogy ez egy olyan betegség, mely lázzal, a méh és a tőgy gyulladásával és a tejtermelés megszűnésével is jár.

Beinjekciózta a kocát, a bélsárpangásra kapott a nyelvére szilvalekvárt meg Károly sót, és néhány nap múlva meggyógyult, a tej azonban már nem tért vissza.

Közben a malacok megsápadtak, kifehéredtek, hasmenésesek lettek, és öt ebben el is pusztult. Pedig tehéntejjel próbáltam egyenként szoptatni őket. Az egész alomból csak négy fejlődött normálisan.

Legyen szíves megírni, hogy milyen betegség ez, mi okozza, hogyan lehet megelőzni, mert még több nagyon szépen előkészült hasas kocám is vár ellésre. Ha ez a baj így megy tovább, nemcsak hogy semmibe vész a munkánk, de a keletkezett többletkiadások még veszteségessé is teszik azt, ami éppen a megélhetésünket volna hivatott biztosítani...”

A leírt tünetek alapján a kezelő állatorvossal egyetértve úgy gondolom, hogy az MMA-szindróma okozhatta a bajt Olvasónk tenyészetében. Az MMA egy rövidítés! M= mastitis, tehát tőgygyulladás, M= metritis, tehát méhgyulladás, A= agalactia, pedig tejhiány.

Annak példájaként, hogy a bántalom a nagyüzemi állományokban is előfordul, és milyen veszteségeket okoz – mielőtt a betegséget Olvasónk kérésének megfelelően részletesen ismertetném – elmondom az általam ellátott nagyüzemben lezajlott egyik MMA-szindróma „járvány” fellépésének tüneteit, kártételét és az alkalmazott gyógykezelést, valamint a megelőzést célzó intézkedéseket.

MMA-SZINDRÓMA A NAGYÜZEMBEN

Az általam ellátott b-i termelőszövetkezet m-i sertéstelepén az egyik esztendőben szeptember 21. és november 2. közötti időben zajlott le egy MMA-szindróma „járvány”, mely során a jelzett időben megellett 186 anyakoca közül 54 betegedett meg a betegség jellemző képét mutatva.

A betegség legfontosabb tünete a TEJHIÁNY volt. A beteg kocák elveszítették az anyai ösztönüket, a malacok irányában nem mutattak érdeklődést, és csaknem állandóan hason feküdtek. A malacok eleinte visítozva keresték a csecset, de a következő napokban apatikussá váltak, megsápadtak, szőrzetük fénytelenné vált, néhány napon belül hasmenés jelentkezett, és ha nem sikerült dajkaságba adni őket, elhullottak.

Azoknak a kocáknak a malacai, amelyek gyorsan meggyógyultak, és csak átmenetileg jelentkezett az agalactia (tejhiány), nem pusztultak el, de társaiktól elmaradtak, többnyire hasmenésesekké váltak. A szindróma (tünetegyüttes) többnyire az ellést követő 1-2 napon belül jelentkezett.

A MALACELHULLÁSOK ALAKULÁSA

Élve született malac	Halva született malac	14 nap múlva élő malac		28 nap múlva élő malac
538	24	száma	%	száma	%
		382	71	351	65

A másik jellemző tünet az enyhébb-súlyosabb bélsárpangás volt, amelyet 48 kocán (88%) észleltünk.

A TŐGYGYULLADÁS 36 állaton (67%) jelentkezett. A gyulladásos tejmirigyek – és csaknem minden esetben a hátulsó tőgyszakaszok – bőre kivörösödött, a környezetnél melegebbek, fájdalmasak, duzzadtak, tömött tapintatúak voltak.

A legtöbb állatnál jelentkezett nyálkás-gennyes hüvelykifolyás. Az első 10 napban elhullott 5 anyakoca boncolásakor gyomor-bélhurutot, májelfajulást, két esetben pedig gyomor-bélgyulladást találtam. Három koca atóniás méhe bűzös-gennyes váladékot tartalmazott.

A betegek belső hőmérséklete 10 állat esetében (18%) 40°C alatt maradt, 44 egyedé 8(2%) 40,1-40,5°C között változott. Tudni kell, hogy a sertés normális belső hőmérséklete 38-40°C.

Több koca járása ingadozóvá vált, egyik-másik pedig csak nehezen, még még segítséggel sem volt felkelthető.

Néhány állat feltűnően nehezített légzést mutatott, ezeken a bőr, főként a fülön és a hasaljon cyanotikusan elszíneződött.

A betegek étvágytalanok voltak és csak kevés ivósat szürcsöltek.

Az ellés 11 esetben (31,4%) elhúzódott 10-24 óra hosszára is, noha normális körülmények között a kocák ellése 2-5 órán belül befejeződik. Több újszülött malac végtagjait szétterpesztve feküdt, és nem tudott lábra állni. Több malac igen alacsony, 5-600 g súllyal született és csökkent életképességű volt.

Miután a betegség a sertéságazatnak súlyos veszteséget okozott, egyrészt a betegség oktanának a kiderítéséhez, másrészt a bántalom gyógykezelésének meghatározására igénybe vettük a takarmány laboratóriumi és a malachullák bakterológiai vizsgálatát, valamint a telep kocaállományának a vizsgálatához az állategészségügyi intézetek szakállatorvosainak a helyszíni vizsgálatát is.

A takarmányminta vizsgálata során a megengedettnél nagyobb mennyiségben szerepeltek a penészgombák és mindenekelőtt a fuzáriumok.

Talán fontos még megemlíteni, hogy az ÁEÜ-i Intézetbe küldött malachullák vékonybéltartalmából színtenyészetben mutatták ki az E. coli baktériumot, lépükben és veséjükben pedig streptococcusokat találtak.

ORVOSLÁS – VÉDEKEZÉS

A lázas kocáknak antibiotikumot adtunk, a méh összehúzódásának elősegítésére pedig oxitocin injekciót. Gennyes kifolyás esetén Septimetrint helyeztünk mélyen a hüvelybe, az elfekvő kocáknak D₃-vitamint és Calcium injekciót is applikáltunk. A takarmányozást az Intézet javaslata szerint megváltoztattuk, és kifogástalan minőségűre cseréltük, ugyanakkor visszaállítottuk az állati fehérje kiegészítését, amit az utóbbi időben technikai okokból növényi fehérjével oldottunk meg. Az ellés várható napjától a leellést követő negyedik napig naponta megmértük minden koca belső hőmérsékletét, hogy időben észleljük a bajt, és a kocát mielőbb kezelésbe vehessük. A malacokat pedig dajkaságba adtuk, de már a megelőzésre is kezeltük Coli ellen. Az elmondottak alkalmazása után a betegség kb. másfél hónap után, amint az előbbiekben is olvashattuk, megszűnt.

MI OKOZZA AZ MMA-SZINDRÓMÁT?

A szindróma összetett oktanú bántalom, mellyel széleskörű irodalom foglalkozik.

1. A szakemberek többsége a betegséget baktériumos eredetűnek tartja, mely gyakran az emésztőcsőből indul ki, sokszor az emésztési zavart követő bélsárpangás kíséretében. Felvetődik a kérdés, hogy miféle összefüggés lehet a takarmányozási hibák és a baktériumos fertőzöttség között? A takarmányártalom következtében megváltozott bélflóra kedvez a pathogen kórokozók elszaporodásának, az elléskor legyengült szervezet pedig kedvező lehetőséget biztosít a toxinfelszívódáshoz. Az elléskor különösen érzékeny a tőgy és a méh.

2. Sokan a vemhesség alatti hibás takarmányozást okolják a szindróma jelentkezéséért, nevezetesen a romlott penészes takarmány etetését, az esszenciális aminosavak hiányát, az E-vitamin és szelénhiányos takarmányozást, a takarmány összetételének nem megfelelő voltát, a szénhidrátok vagy a fehérje túladagolását, vagy az állati fehérjével való helyettesítését stb. (lásd saját esetünket).

3. A fertőzés gyakran a nemi készülékből indul ki, nevezetesen ha az elhúzódó elléskor – amely a takarmányozási ártalmak és mozgáshiány esetén gyakoribbá válhat – szakszerűtlen beavatkozás történik.

4. Máskor a vizeletben levő baktériumok szaporodnak el a méhben, a renyhe méh pedig számukra kedvező feltételeket teremt. Talán megemlítem, hogy egyesek hormonális zavarral összefüggő adaptációs szindrómásról beszélnek.

5. Hajlamosító hatású lehet a zárt tartás és a mozgatás hiánya is.

6. Egyes megfigyelések szerint a bántalom az először ellő kocákban a gyakoribb.

HOGYAN ISMERHETŐ FEL A BÁNTALOM?

1. A betegség az ellést követő néhány napon belül jelentkezik, és a legfontosabb tünete a tejtermelés részleges vagy teljes hiánya, majd ezt követően a malacok megbetegedése, elhullása.

2. Mi utal a tejhiányra? Mindenekelőtt a malacok viselkedése és rohamosan romló állapota. A malacok eleinte visítozva keresik a csecset, de a következő napokban már elbágyadnak, megsápadnak, szőrzetük fénytelenné válik, majd hamarosan hasmenés jelentkezik, majd ha nem sikerül dajkaságba adni vagy mesterségesen táplálni, elhullanak.

3. A tejhiánnyal együtt jelentkezik a nyálkás-gennyes jellegű hüvelykifolyás. Ebben a bakterológiai vizsgálatok során főleg streptococcusokat, staphylococcusokat és E. coli baktériumokat találtak a laboratóriumi vizsgálatok során.

4. Ugyancsak gyakori a tejmirigy gyulladása. A gyulladásos tejmirigyek bőre kivörösödött, a környezetnél melegebbek, fájdalmasak, duzzadtak, tömött tapintatúak.

És hogyan kell végezni a tőgyvizsgálatot? A tőgyet mindig akkor vizsgáljuk, amikor a koca fekvő helyzetben van. A csecseket mindig egyenként, külön-külön kell megtapogatni, a fájdalmasságot úgy tudjuk megállapítani, hogy óvatosan fokozatosan addig szorítjuk a tőgynegyedeket, amíg érzékennyé válik és a koca fájdalmat jelez. A csecseket 3-4 másodpercig nyomjuk össze, majd figyeljük, hogy marad-e nyoma a szorításnak, ugyanis a kifehéredett ujjlenyomat az ödéma jele. A tőgymirigy ödémája pedig tejhiánnyal társulhat.

5. Az MMA-szndróma során a beteg kocák bágyadtak, étvágytalanok.

6. Az állatok sokszor lázasak, belső testhőmérsékletük 40°C fölé emelkedhet.

7. Nagyon gyakori a bélsárpangás!

8. Súlyosabb esetekben a koca járása ingadozóvá válik, egyik-másik pedig csak nehézkesen, vagy akár csak segítséggel kelthető fel.

9. Eseteimben is több kocánál mutatkozott nehezített légzés, olykor pedig a beteg állatok bőre, főleg a fülön és a hasaljon – a perifériás keringés zavara jeleként – cianotikusan elszíneződött.

HOGYAN GYÓGYÍTHATÓ?

A legfontosabb feladat a mielőbbi felismerése és kezelése, hogy a tejtermelés mielőbb visszatérjen.

1. Mindenekelőtt megkeressük a bántalmat elősegítő vagy kiváltó okokat és ezeket a lehetőség szerint megszüntetjük.

2. Ajánlatos pl. oxitocin (vagy más hasonló hatású) injekciót adni, amely elősegíti a tejleadást megindítását a tejmirigyek összehúzódása útján, de kiváltja a méh összehúzódását is, és az esetleges méhatónia megszüntetését.

3. Bélsárpangás esetén valamilyen középsót kell adni (pl. Károly-só, Glauber-só, keserűsó tb.). Kettős hatást érünk el, ha szilvalekvárral az állat nyelvére kenjük – mert a szilvának is hashajtó hatása van.

4. A tejleadási inger elősegítésére gyakran beválik a kíméletes tőgymasszás.

5. Egyes tapasztalatok szerint kedvező hatással alkalmazható A- és D₃-vitamin valamint a Calcimusc injekció, keringési elégtelenség esetén pedig annak kezelésére, de ez már állatorvosi feladat.

6. A lázas kocáknak minél előbb széles hatósugarú antibiotikumot kell adni. Annak érdekében, hogy a tejtermelés gyorsan stabilizálódjon, és a malacok ne szenvedjenek tejhiányban, az MMA-ban szenvedő kocákat a legsürgősebben antibiotikumos kezelésnek kell alávetni. Amint az előbbiek során olvashattuk, a fertőzött állatok hüvelyváladékában, de a tejében is számos baktériumot izoláltak, a vegyes fertőzések hatékony kezelésére széles spektrumú antibiotikumot kell alkalmazni. Újabban a széles hatósugarú és gyors hatása miatt ajánlják az enrofloxacin hatóanyagú Baytril 5% és 10% injekciót, mely az állatorvos ajánlása szerint történhet. Csupán megjegyzem, hogy mexikói vizsgálatok szerint a CATOSAL (nálunk 100 ml-es kiszerelésben kapható inj.) ellés körüli kiegészítő terápiaként való alkalmazása csökkenti az MMA-szindróma miatt használt antibiotikum és oxitocin szükségességét, és növeli a laktáció intenzitását (BIG PIG, BAYER). Ugyancsak hatékony lehet a COBACTAN 2,5% injekció 2 ml/25 ttkg adagolásban 2 egymást követő napon át a kezelő állatorvos utasítása szerint. Kiszerelése: 50 és 100 ml.

(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2013. augusztusában.)

A malacok felnevelési betegségei 2. (Az anyakoca tejhiánya)

A malacok felnevelési betegségei 3. (Az anyakoca tejhiánya, következmények)
A választott malacok felnevelési betegségei 4. (Coli-hasmenés, ödéma-betegség)
A malacok felnevelési betegségei 5. (Streptokokkózisok) 

A malacok felnevelési "betegségei" 6. (A koca ellési agresszivitása)