AUTÓS KÖRUTAZÁS JUGOSZLÁVIÁBAN (1968)
Opatija felé
Bár a képek már a várost mutatják, mégis szeretném elmondani, hogy Opatija vagy más néven Abbázia felé továbbhaladva a tengerparton vivő utam milyen volt.
Summázva: rendkívül veszélyes. Merész kanyarokkal telitűzdelt, nyaktörő út volt ez. Az út mentén többfelé is karambolozott autók roncsai, melyeket azért nem távolítanak el, mert mindenfelé fenyegető rendőri táblánál többet érnek. Mementó!
Volt egy hajtűkanyar, ahol az út mentén számoltam az autóroncsokat: nyolcig jutottam.
Igen rossz hatást gyakorolt rám, hogy egy cseh kocsi éppen előttem ütközött, és vérrel telespriccelte az aszfaltot.
És e szomorú látványt egy kis humor váltotta fel. Egy hosszúhajú, hippiviseletű fickó a mopedjével egy másik hippit vontatott - szegesdróttal!
Egy tengerparti településnél Senjnél megettem két isteni fagyit, gombócai 30 parába kerültek.
Az éjszakát Fiume előtt töltöttem egy falu közelében egy kőkerítés tövében húzódó cserjésben. A közelben valami mulató lehetett, mert a zene felhallatszott egész éjszaka, és folyamatosan járkáltak a közeli faluból az emberek.
Szeptember 2. hétfő:
A fent említett okok miatt nagyon rosszul és csak keveset aludtam. Azt, hogy mégis élénken indultam tovább, csakis annak köszönhettem, hogy olyan város felé tartottam, mely már gyerekkorom óta izgatta a fantáziámat: Abbázia!
Opatija alias Abbázia a Kvarner gyöngye, és legkeresettebb fürdőhelye Rijekától (Fiumétől) mintegy 12 kilométerre.
A felette emelkedő mintegy 1396 méter magas Monte Maggiore és a tengerpart közötti keskeny sávon terül el ez a ragyogó nyaralóhely.
Éghajlata az Adria felől beáramló meleg légáramlatok következtében és a Monte Maggiore védelme folytán még télen is igen enyhe.
Ez a település volt az Osztrák-Magyar Monarchia legdivatosabb fürdőhelye és klimatikus üdülőhelye.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése