2014. július 21., hétfő

Csehszlovákia-Lengyelország IV/1a

 IBUSZ-ÚT CSEHSZLOVÁKIÁN KERESZTÜL LENGYELORSZÁGBA (1961)
Zakopane a síelők paradicsoma





Szállodák sorjáztak az út mentén.





A mienk a Sportszálló. Ultramodern, egyszerű, világos, hatalmas ablakokkal, teraszos erkélyekkel, fenséges kilátással. Az egészet a sportolókra is kötelező spártai egyszerűség jellemzi. Még a falra festett képek, figurák is a modern festészet ízlésének megfelelően egyszerűek, szinte szögletesek, s a nézőre bízzák, annak fantáziájára a részleteket.





A kilátás csodálatos volt közel s távol! Azonban míg az ablakunk panorámájának képei pörögnek, kikívánkozik néhány gondolat belőlem a szállás kapcsán. 





Csupán két problémám adódott itt, de mindkettő olyan, hogy aligha hiszem, hogy elfeledhetném valaha is. Egy kétágyas mosdófülkés szobát kaptunk Karcsi barátommal. A szobában minden "új műanyag", melynek jellegzetes szaga van. Valami olyan szag ez, mintha minden füstölt szalonnával lenne bekenve, azután egy csodálatos szerkezet az egyébként kellemes füstöltszalonna-szagot egy már kellemetlen fokozatúra erősítené.





Szóval, amikor éhesen elfoglaltuk a szobát érkezésünkkor, nem is tűnt fel ez az illat olyan kibírhatatlannak, de a későbbiek folyamán mélységesen undorkeltő volt. A jó falusi disznóöléseken testhezálló gyomorrontást lehet kapni a szagoktól. Magam is úgy jóllaktam vele Zakopánéban, hogy nyugodtan, felelősségem tudatában, ünnepélyesen adom becsületszavamat: egy esetleges országos füstöltszalonna-hiány esetén egyetlen zokszót sem ejtek!





Javasolom egyben mindazoknak, akik még nem teltek el füstölt szalonnával, és ilyen ambícióik vannak, sürgősen utazzanak fel sem időt, sem fáradtságot nem kímélve (a pénzt nem említem, mert az a későbbiek folyamán megtérül, hacsak nem kaviárra szokik rá utána a halandó) Zakopánéba, a Sporthotelba. Sürgősen! Az eredményt garantálom. (A ruháimat szagos szappannal kellett kimosni, mert azokba is beivódott ez a remek buké.)





Azután hallottak-e már olyat, hogy a fürdőszobában hogyan kell társasjátékot játszani? Nos elmondom, mert Zakopánéban megtanultam. A kellékek legfontosabbika, hogy a folyosón legyen a fürdőszoba égőinek a főkapcsolója, az előtérben a másik kapcsoló, de ezen utóbbi csak akkor működik, ha a folyosón a főkapcsoló nyitva van. Bent a fürdőszobában kapcsoló nincs! (De hát ennyi kapcsoló után minek még oda is, nem igaz?) Kell még a játékhoz egy ismeretlen személy, aki a megfelelő alkalommal kezeli a külső főkapcsolót. A játék a következő: bemész a kádba és a fürdés kellős közepén valaki a folyosón eloltja a villanyt. Kisomfordálsz az előtérbe, nagynehezen megtalálod az itteni kapcsolót - meztelenül. Egyelőre nem tudod, hogy itt oltották-e el vagy a folyosón a villanyt. Megcsavarod.





Hurrá! Nem reagál. A folyosón oltották le. Most vagy eljátszod magadban a tűz-víz című nagyon érdekes játékot, míg keresed a szappant, törülközőt, bebújsz valamibe, és kimész a csillárokkal és fotelekkel, férfiak és nők tömegével benépesített folyosóra, és felgyújtod a villanyt, vagy pedig folytatod a fürdést nagyon vigyázva, hogy bele ne fulladj a fürdőkádba, nehogy a fejedre húzd a zoknidat (persze csak ha már megtaláltad), és ne a derekadra kösd a nyakkendődet. Velem háromszor játszották ezt a hasznos társast, kitűnő gyakorlatot szereztem a tapogatózással történő tájékozódásra, és sikerült odavarázsolnom játék közben számtalan játékos megjegyzés között a magyarok istenét lengyel honba. Az élmény maradandó is: sohasem felejtem el!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése