AZ ELSŐ UTAMRÓL EGYIPTOMBAN (1971)
Élet az utcán
A vendégek egy része kint ül azt utcán és elmerengve szívja a vízipipát, vagy élénk gesztikulálás mellett folytat eszmecserét. Akinek nincs pénze, a földre ül és nézelődik. A kövezetre zöld színűre festett faforgácsot szórnak, ez jelképezi a füvet. Odabent a réztálak között forgolódik a tulaj. Amikor elkészül a tészta meg a birkahús, az utcán teljes hangerővel dicséri a főztjét. Ordít. Mindaddig, amíg el nem adja a teljes készletet.
Erős hang kell, mert nem ő az egyetlen az utcában, aki komoly reklámtevékenységet folytat. De mire valók a réztáblák a pulton? Addig üti őket egymáshoz, míg minden járókelő őrá figyel, és egyértelművé válik számukra, hogy minden bizonnyal itt adják a legjobb tésztát birkahússal.
Óriási banánhegyek között eszméletlen gyalogos forgalom. Nagyon ügyelni kellett egymásra, hogy el ne vesszünk. Hiába van jó helyen a szálloda, nem könnyű hazajutni. Sokan tudnak angolul, de az én német nyelvtudásom itt semmit sem ért! A szállodában még elboldogultam vele, de ott is inkább angolul kommunikáltak.
Dél felé már igen élénk a forgalom. Az utca zajos, lármás. Még a gyalogosok sem tartják be a közlekedési szabályokat.
A kiszolgálás gyors és udvarias! Nem kell türelmetlenkedni a szellős, tágas, világos borbélyüzletben. Jön a szakember az utcán, a páciens kiszolgálást kér. Mester és vendég leülnek egy fal tövében, pár perc múlva sima arccal távozik az úr. Nincs üzlethelyiség, pénztárgép, nyugta és rezsi.
Felesleges otthon cipőt tisztítani! A piros turbános szakember ezt helyben elvégzi - persze ha van rá pénzed.
No de a nyilvános fényképész-műterem is igazán csodálatos! A művész a takaró alá bújva dolgozik, a vödör a laboratórium és a helyszínen elkészül a kép.
Ezek a gyerekek éppen az iskolából jöttek ki, készítettem róluk egy osztályképet. Amikor meglátták a nyakamban a Kiev fényképezőgépet, orosznak néztek és szívesen álltak a kamera elé, és ami a legfontosabb, utána baksist sem kértek. A háború miatt az oroszoknak nagy a becsületük. Meg ők építik az Asszuáni-gátat is.
Hosszasan üldögéltem a téren ismerkedve egy másik világrész életével. Az arabok bizalmatlanok az európaiakkal. Nem szeretik, ha fényképezik őket, ami ellen finoman, durván, esetleg drasztikusan tiltakoznak. Míg egy-egy témát lencsevégre tudtam kapni, sokszor hosszú időbe telt. A kávéfőzőt azonban semmiképpen sem hagyhattam ki! Ócska petróleumfőzőn edények, melyben kávét és teát főz. Poharak, melyeket használat után egy piszkos ruhával "szárazon" eltöröl és végül még egy kellék: egy javakorabeli férfi, aki a teát elviszi a padokon ülő vagy az autóbusszal érkező fogyasztókhoz.
A háború hangulatát idézi az épületek előtti homokzsák-halmaz.
Először nem tudtuk, hogy a kapuk előtt ezek a "falak" mit szolgálnak. Azt mondták: védőfalak, mert háború van Izraellel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése