2014. szeptember 19., péntek

Adatok a sertés metritis-mastitis-agalactia syndromájához (1)

Az anyakocák tejhiánya vagy csökkent tejtermelése súlyos gazdasági következményekkel jár. Az agalactia számos betegség, tartási és takarmányozási hiba vagy helytelen tenyésztéspolitika következményeként jelentkezhet(2,3), számos szerző ismertet azonban egy jellemző syndromát, amelynek központjában az agalactia áll (1, 4, 5, 6, 7). Az ellést követő 1-2 napon belül jelentkező állapot legfontosabb tünete a tejhiány, többnyire lázas állapot kíséretében, amit sokszor hüvelykifolyás vagy tőgygyulladás, máskor bélsárpangás, némelykor keringési elégtelenségre utaló nehezített légzés és cyonaticus bőrelszíneződés kísér. Több állat járása ingadozóvá válhat, mások nem tudnak felkelni, esetleg csak segítséggel állíthatók lábra.
Aszerint, hogy melyik tünet jellemzi a kórképet, a szerzők a betegséget számos névvel illették, így toxikus agalactia, puerperalis intoxikáció, ellési vérfertőzés, metritis-mastitis syndroma, anyakocák metritise stb. Talán a legtalálóbb a metritis-mastitis-agalacitia (MMA-)syndroma elnevezés.
A betegség oktanát ismertető leírások is meglehetősen változatosak. A szerzők többsége a vemhesség alatti hibás takarmányozást okolja a syndroma jelentkezéséért, nevezetesen a romlott és penészes takarmány etetését, az esszenciális aminosavak hiányát, az E-vitamin és szelénhiányos takarmányozást, a takarmány összetételének nem megfelelő voltát, a szénhidrátok vagy a fehérje túladagolását, az állati fehérjének növényi fehérjével való helyettesítését stb.
A szerzők többsége a betegséget baktériumos eredetűnek tartja, amely többnyire az emésztőcsatornából indul ki, sokszor az emésztési zavart követő obstipatio kíséretében. A takarmánytartalom következtében megváltozott bélflóra kedvez a pathogen kórokozók elszaporodásának, az elléskor legyengült szervezet pedig kedvező lehetőséget biztosít a toxinfelszívódáshoz vagy septikaemia jelentkezéséhez. Az elléskor különösen érzékeny a tőgy és a méh. A fertőzés kiindulhat a nemi aktusból is, ha az elhúzódó elléskor - amely a takarmányozási ártalmak és mozgáshiány esetén gyakoribbá válhat - szakszerűtlen beavatkozás történik. Máskor a vizeletben jelenlévő baktériumok szaporodnak be a méhbe, az atoniás méhszámukra kedvező feltételeket teremt. Egyesek hormonális zavarral összefüggő adaptációs syndromáról beszélnek.

Saját esetek

Gazdaságunk v-i 257 anyakocás telepén 1969-ben, majd az m-i 360 kocás szakosított telepén 1973-ban tömegesen jelentkezett a syndroma sok gondot és gazdasági kárt okozva. A v-i telep fehérhús fajtájú tenyészállományát hagyományos ólakban, rendszeres mozgatással, legeltetéssel természetszerűen tartották, az m-i szakosított telep istállókba zárt, lapály fajtájú kocaállományának a kis kifutón kívül nem volt mozgási lehetősége. A betegség okát mindkét esetben sikerült tisztázni. Bár az eltérő okokból adódott, eltérő körülmények között tartott és más fajtájú állományokban a syndroma is eltért némileg, annak központjában mindkét esetben az agalactia állott.
1. A v-i sertéstelepen 1969. július 25-október 20 közötti időszakban 186 koca ellett, amelyek közül 54 (29%) betegedett meg a MTA-syndroma képét mutatva.
A betegség legjellemzőbb tünete a tejhiány volt. A kocák elveszítették anyai ösztönüket, a malacok irányában nem mutattak érdeklődést, s csaknem állandóan hason feküdtek. A malacok eleinte visítozva élénken keresték a csecset, de a következő napokban már apatikussá váltak, megsápadtak, szőrzetük fénytelenné vált, néhány napon belül hasmenés jelentkezett, és ha nem sikerült dajkaságba adni őket, elhullottak (1. táblázat). Azoknak a kocáknak a malacai, amelyek gyorsan meggyógyultak és csak átmenetileg jelentkezett az agalactia, nem pusztultak el, de társaiktól elmaradtak, többnyire hasmenésesekké váltak.

1. táblázat

A másik jellemző tünet az enyhébb-súlyosabb bélsárpangás volt, amelyet 48 kocán (88%) észleltünk. Tőgygyulladás 36 állaton (67%) jelentkezett. A gyulladásos tejmirigyek - és csaknem minden esetben a hátulsó tőgyszakaszok - bőre kivörösödött, a környezetnél melegebbek, fájdalmasak, duzzadtak, tömött tapintatúak voltak. Néhány tőgygyulladásos kocától 30 NE Glanduitrin inj. befecskendezése után 10-20 perccel nyert tej pH-ja minden esetben 7 feletti értéket adott a "Bernburg Indikatorpapier" sárga korongját megkékítve. (A colostrum pH-ja az ellés után 4-7 napig normálisan 5,95-6,1 közötti.) Több állaton jelentkezett nyálkás-gennyes hüvelykifolyás, bár ez eleinte elkerülte a figyelmünket. A betegek belső hőmérséklete 10 állat esetében (18%) 40°C alatt maradt, 44 egyedé (82%) 40,1-41,5°C között változott. Több koca járása ingadozóvá vált, egyik-másik pedig csak nehezen vagy még segítséggel sem volt felkelthető. Néhány állat feltűnően nehezített légzést mutatott, ezeken a bőr, főként a fülön és a hasaljon cyanoticusan elszíneződött. A betegek étvágytalanok voltak vagy csak kevés ivósat szürcsöltek.
A syndroma többnyire az ellést követő 1-2 napon belül jelentkezett (2. táblázat). A júliusi kocatápból küldtem takarmánymintát az Országos Állategészségügyi Intézetbe mikrobiológiai vizsgálatra. A takarmányminta 2200000/g értékben tartalmazott mikroorganizmusokat, ezen belül a penészgombák 56000/g mennyiségben szerepeltek. Az augusztusi tápszállítmányt az Országos Takarmányminősítő és Ellenőrző Felügyelőség (OTEF) vizsgálta, és abban g-onként 21000 penészgombát talált, ezen belül 1000/g Fusariumot. A vizsgálati eredmény megérkezése után takarmányváltoztatást eszközöltünk.

2. táblázat

A Kaposvári Állategészségügyi Intézetbe küldött 3 malachulla vékonybéltartalmából színtenyészetben mutatták ki az E. coli-baktériumot, lépükben és veséjükben pedig streptococcusokat találtak.
A lázas kocák gyógykezelését egyedenként egy ampulla Promptcillin forte vagy 10 ml olajos Tetran inj.-val végeztük, amíg a lázas állapot tartott, de legfeljebb 3 napig. A bélsárpangást 20 g Istizinnel próbáltuk megszüntetni. Minden állat kapott 30 NE Glanduitrin inj.-t, szükség esetén 1-2 Tetracor inj.-t, nehezített légzés esetén Pipolphent. Kezdetben sertésorbánc elleni szérumot is applikáltunk.
Miután a gyógykezelés nem hozott kielégítő eredményt, az első 10 napban sok malac és 5 koca elhullott, megváltoztattuk a gyógykezelést. A tüneti kezelést szolgáló Ganduitrin, Tetracor és Istizin mellett 1-1 Stredipen inj.-t adtunk, szájon át pedig 3 napig 5-3-3 g Chlorocid pulvist. A beteg kocák malacai Neomycin pulvist és 1 ml D3-vitamin inj.-t kaptak.
A megváltozott gyógykezelés után meggyorsult a kocák gyógyulása (3. táblázat), csökkent a malacelhullás, és több koca nem pusztult el.

 3. táblázat

Több éves átlagot tekintve 8-9%-os volt a malacelhullás, amely a syndroma jelentkezésével 35%-ra emelkedett, és 43 helyett 187 malac hullott el annak ellenére, hogy a lassan gyógyuló kocák malacait dajkaságba adtuk. A malacokat már az átmeneti tejhiány is nagyon visszavetette a fejlődésben.
Az első 10 napban elhullott 5 anyakoca boncolásakor gyomor-bélhurutot, májfelfajulást, két esetben gyomor-bélgyulladást találtam. Három koca atoniás méhe bűzös, gennyes váladékot tartalmazott. Ugyanebben az időszakban 4 háztáji koca is megbetegedett. A gazdák a tsz-ből vásárolt tápot etették. A négy beteg közül három előhasi "akciós" koca volt, amelyeket egy ág-ból vásároltak.
Az agalactiás kocák belső hőmérséklete 41-41-6°C között változott. Metritisre utaló hüvelykifolyás 3, mastaitis 2, obstipatio pedig valamennyi állaton jelentkezett.
Minden kocának egy stredipen inj.-t és 10 ml Chlorocid inj.-t, 50 NE Glanduitrint adtam, a hüvelykifolyásos kocáknak 1 Septimetrin tokot mélyen a hüvelybe helyeztem, és felírtam 2x50 g Károly-sót peroralis alkalmazásra. A malacoknak ugyancsak p.os Neomycin pulvist írtam elő.
2. Amikor az 1973. szeptemberi ellések kapcsán a tsz m-i szakosított telepén jelentkezett nagyobb számú kocán az ellés után az agalactia-syndroma nagyjából már ismert képe, tapasztalataink alapján haladék nélkül hozzáláttunk az ok kiderítéséhez és a gazdasági veszteség lehető csökkentését célzó tennivalókhoz.
A syndroma súlyosabb formában az 1973. szept. 21-nov. 2. közötti időszakban jelentkezett, amikor 104 koca ellett. Ezek közül 35 (33,3%) betegedett meg a 4. táblázatban bemutatott időkön belül. Agalactia vagy hypogalactia valamennyi állaton jelentkezett. A belső hőmérséklet 31 esetben (88,6%) mutatott 40,5-41,8°C közötti értéket, 4 esetben (11,4%) láztalanul zajlott le a betegség. A metritisre utaló nyálkás-gennyes hüvelykifolyást 25 kocán (71,4%) észleltük. Egy kocától a megbetegedése napján beküldött hüvelyváladék-mintából a Baranya megyei Állategészségügyi Állomás laboratóriumában "Streptococcus-G-t, kifejezetten humán- és állatpathogen" tenyésztettek ki, amelyeket penicillinre igen érzékenynek találtak. Egy másik nehezen gyógyuló kocától származó hüvelyváladékból az Országos Állategészségügyi Intézetben vegyes fekál szennyeződésből származó aerob flórát tenyésztettek ki, amely zömben coliból, Streptococcusból és Proteusból tevődött össze. Mint írták, e vegyes flóra - tapasztalataik szerint - antibiotikummal kezelt gyógyuló folyamatnak tekinthető. Mastitis 15 esetben (42%) jelentkezett. Egyik koca gyulladásos tőgyéből származó tejmintában a Baranya megyei Állategészségügyi Állomás laboratóriumában az Enterobacteriaceae-családhoz tartozó Gram-negatív mikroorganizmust találtak, amely Neomycinre érzékenynek, streptomicinre, Nitrofurantoinra és Chlorocidra mérsékelten érzékenynek bizonyult. Obstipatiót 19 kocán (54,3%) észleltünk, cyanoticus bőrelszíneződést - nehezített légzés mellett - 5 esetben (14,3%). 3 koca "elfeküdt", segítséggel sem volt lábraállítható, 2 elfekvő és 1 egészségesnek látszó (kontroll-)koca vérsavójának a kalcium- és az anorganikusfoszfor-tartalmát az Országos Állategészségügyi Intézetben határozták meg. A betegek esetében a Ca (mg/100ml) 9,35 és 11,00, az anorganikus P pedig 14,18 és 13,06 értéket adott, ugyanakkor a kontrollban 9,20 illetve 10,09 mg% volt. Az ellés 11 esetben (31,4%) elhúzódott.

4. táblázat

Az értékelt időszakban a kocák megbetegedéséről és a malacelhullásokról az 5. táblázat ad közelebbi tájékoztatást.


5. táblázat

(Folytatjuk!)

(A cikk megjelent dr. Radnai István üzemi állatorvos és dr. Radnai Istvánné agrármérnök telepvezető tollából a Magyar Állatorvosok Lapjában 1974. szeptemberében.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése