2014. szeptember 24., szerda

Néhány tanács a baromfiszezonra (6.)


NÉHÁNY TANÁCS A BAROMFISZEZONRA 6.
A baromfiak (csirkék) leggyakoribb és legtöbb gazdasági veszteséget okozó fertőző betegségeit ismertető cikk-sorozatunk során néhány nagyszámú kieséssel járó bántalmat, azok előidéző okait és megelőzésének lehetőségeit ismertettük. Megismertük a betegségek megelőzésére szolgáló vakcinázások lehetőségeit vagy éppenséggel szükségszerűségét és hatásmechanizmusát.
Ezúttal ismét egy világszerte elterjedt és súlyos veszteségeket okozó és hazánkban is gyakori bántalomról, az ún. Marek-betegségről fogunk ismertetést adni. A vírusokozta betegség leírását a világon először egy kitűnő magyar tudós, MAREK állatorvos professzor írta le 1907-ben, és a betegséget is róla nevezték el. A betegség megismerése azért is fontos, mert a bántalommal semmiféle gyógyszerrel nem gyógyítható – ha már felütötte a fejét a baj -, megelőzésére azonban kitűnő oltóanyagok állnak rendelkezésre, melyeket már néhány napos korban is igen jó hatással alkalmazhatunk.
MIT KELL TUDNI A MAREK-FÉLE BETEGSÉGRŐL?
A házityúk-állományok herpeszvírus okozta betegsége, amely leggyakrabban a lymphoreticuláris (nyirok) szövet burjánzásával járó heveny daganatos, ritkábban pedig túlnyomóan a perifériás idegek gyulladásával járó idült alakban fordul elő (VARGA és mtsai).
A betegség világszerte előfordul, gyakorlatilag nincs olyan ország, illetve hagyományos viszonyok között nagyobb csirkeállomány, amelyben a fertőzöttség ne lenne kimutatható. A betegség idegrendszeri formája szórványos, tömegesen a betegség heveny daganatos alakja fordul elő. Nálunk a betegség idegrendszeri formája már a század eleje óta ismert volt, a heveny alakot pedig először 1965-ben észlelték BAMBERGER és tsa).
A KÓROKOZÓ
A betegséget egy, a házityúk környezetében rendkívül elterjedt, nagyon ellenálló herpesz-vírus idézi elő. Gyakorlatilag háromféle virulenciájú vírusféleség fordul elő:
1. Nagyon virulens, mely nagyfokú daganatkeltő képességgel rendelkezik, és a betegség heveny, túlnyomóan daganatos formáját idézi elő.
2. A gyengébb, mérsékelt virulenciájú vírus túlnyomóan a bántalom idegrendszeri formáját váltja ki.
3. Az avirulens herpeszvírus klinikai tünetekben megnyilvánuló betegséget nem okoz, de tartós tünetmentes fertőzést tart fenn.
A vírusnak nagy az ellenálló képessége. A tolltüszők hámsejtjeiben a porhoz keveredve a vírus legalább egy évig, az alomban négy hónapig fertőzőképes marad. Fertőtlenítésre a klórtartalmú szerek és a formalin vagy többek között a Multicide 1:400-as hígításban alkalmazható.
HOGYAN TÖRTÉNIK A FERTŐZŐDÉS?
A vírus többnyire belégzéssel vagy szájon át jut a szervezetbe, a sűrű benépesítésű, rosszul szellőztetett istállókban különösen gyorsan terjed. Bejutva a szervezetbe tömegesen elszaporodik, majd a különféle szervekben, szövetekben többnyire apró daganatok képződnek.
A perifériás idegekben ugyancsak gyulladás lép fel, mely idegrendszeri tünetek kialakulására vezet. A fertőzés iránt a csirkék életük első 1-2 hetében a legfogékonyabbak, a 8 hetes kor utáni fertőzés viszont, bár megered bennük és a csirkék a vírust tartósan ürítik, már klinikai tünetek megjelenésére nem kell számítani.
MENNYI A LAPPANGÁSI IDŐ?
A lappangási idő hosszának főként a betegség szavatossági megítélése során van fontos jelentősége. A fertőződés és a klinikai tünetek megjelenése közötti, ún. lappangási idő igen hosszú, és ugyancsak nagyon tág határok között ingadozik! A betegség heveny, túlnyomóan daganatos formája esetén a lappangási idő 4-6, de ma már az esetek többségében 7-16 hét, sőt ennél hosszabb is lehet.
A betegség klasszikus, túlnyomóan idegrendszeri formája leggyakrabban 6-12 hónapos kor között jelentkezik. Minél fiatalabb korban fertőződik az állat, annál súlyosabbak a következményei.
MILYEN TÜNETEK MUTATKOZNAK?
Ismételten elmondom, hogy a klinikai tünetekben is megnyilvánuló betegség csak akkor lép fel, ha a csibék fertőződése 8 hetes koruk előtt történt. Természetesen később is fertőződhetnek, de ekkor már láthatóan nem betegszenek meg, noha mint vírushordozók fertőzhetik a társaikat és a környezetüket.
Arról már szó esett, hogy a betegségnek két megjelenési formáját ismerjük, nevezetesen az idegrendszeri valamint a daganatos képben megnyilvánuló bántalmat.
1. A betegség idült idegrendszeri alakja többnyire szórványos megbetegedésekben lép fel. Egy-egy állományban akár hónapokig is előfordulhatnak újabb és újabb megbetegedések, melyek többnyire csak az egy éves kor betöltése után szűnnek meg. Tapasztalatok szerint a kakasok ritkábban betegszenek meg, mint a tojók.
Kezdetben az állatok nehezen mozognak, a mozgások összerendezettségének a zavara is feltűnő. Később a fejüket nem tudják megtartani, nyakuk petyhüdten előrenyúlik, az állatok nem tudnak enni és inni.
A betegek egy részében a nyak bénulásához a szárnyak, sőt a lábak petyhüdt bénulása is társul. Ezek az állatok előrenyúlt nyakkal, lelógó szárnyakkal, „bénultan” a hasukon fekszenek, enni, inni nem tudnak.
Némelykor agyi tünetek, kényszermozgások és görcsök is kiegészíthetik a kórképet. Nem egyszer a fej oldalra hajlik, esetleg begylógás is kialakul.
Főleg idősebb állatokon a szem elváltozásai is megfigyelhetők. A látási zavarok folytán táplálkozási zavarok is keletkezhetnek.
A bántalomnak ez a formája szórványos, megbetegedések és elhúzódó járvány formájában mutatkozva az állatok egy éves koráig tart.
2. A heveny vagy daganatos kórforma során kedvezőtlen esetekben a betegség már 4-5 hetes korban jelentkezhet és olykor tömeges, akár 40-50%-os elhullással is járhat. Ilyenkor a bántalom néhány hét alatt lezajlik, később pedig szórványossá válhat.
A klinikai tünetek jellegtelenek, az étvágytalan, bágyadt, fiatal állatok néhány nap, az idősebbek fokozatos lesoványodás után néhány hét alatt elpusztulnak. Brojlerekben főleg 7 hetes kortól gyakran a bőrben szétszórtan vagy összefolyva tömötten puha csomók, daganatok keletkeznek. A betegség gyógyíthatatlan, de megelőzhető, „kivédhető”!
HOGYAN HURCOLHATÓ BE A BETEGSÉG?
1. A fertőzés bekövetkezhet fertőzött állatokkal való közvetlen érintkezéssel. 2. Súlyos veszélyt jelentenek a vírussal fertőzött ragályfogó tárgyak (göngyölegek, tojásszállító dobozok, ketrecek, járművek, takarmányos zsákok stb.). 3. Az ember is közvetítheti a fertőzést (lábbelijével stb.). 4. A tojások héjára tapadt vírustól, ha a tojásokat a keltetőbe szállítás előtt nem fertőtlenítették stb. 5. Rövidebb távolságokon, így pl. a szomszédos istállók között a levegő fertőzést közvetítő szerepével is számolni kell. 6. Súlyos fertőzési veszélyt jelentenek a vírushordozó, tehát klinikailag nem beteg, de a vírust ürítő állatok.
HOGYAN VÉDEKEZZÜNK?
A betegség nem gyógyítható,ezért a védekezésre kell nagy hangsúlyt helyezni. A legfontosabb fiatalkorúak fertőződésének a megakadályozása és a naposcsibék vakcinázása. Bármelyik vakcinát a kelés napján már a keltetőben kell alkalmazni, hogy a vakcina által kialakított védettség előbb alakuljon ki, mint ahogy a természetese fertőződés bekövetkezik. Többféle vakcina kapható állatorvosi vényre, melyeket az állatorvos utasítása szerint kell alkalmazni. Mivel a vakcinák csak a klinikai tünetek ellen adnak védettséget, a higiéniai szabályok maradéktalan betartására vakcinázás esetén is szükség van. Elkerülhetetlen a fogadó istálló alapos fertőtlenítése és az idősebb állatokkal való „összekeveredés” tilalma.

(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2014. júliusában.)

Néhány tanács a baromfiszezonra (7.) 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése