2015. március 14., szombat

A malacok felnevelési betegségei (FEB)


A malacok felnevelési betegségei 3. (Az anyakoca tejhiánya, következmények)
A MALACOK FELNEVELÉSI BETEGSÉGEI 7.
HOGYAN VÉDEKEZHETÜNK AZ ÚJSZÜLÖTT MALACOK FERTŐZŐ ELHALÁSOS BÉLGYULLADÁSA (FEB) ELLEN? ÚJABB GYÓGYSZEREK
Már egy évszázada ismert (1920) a betegség, mely mindenekelőtt a 2-4 napos újszülött malacok akár 20-80%-át is megbetegítheti. Ennek során az érintett almokban, főként a kocák föcstejének esetleges ellenanyag-tartalmától függően, túlheveny esetekben a lázas malacok nem egyszer órák alatt elhullhatnak.
Endémiás vidékeken (hazánkban a Tiszántúl) hazai irodalmi adatok szerint az egész malacszaporulat 20-70%-ának elhullása sem tartozik a ritkaságok közé (MÉSZÁROS prof.). Nagy-Britanniában és hazánkban is csak 1955-ben történt a betegség oktanának a tisztázása (SZENT-IVÁNYI – SZABÓ I.), azóta pedig már több európai országon kívül az USA-ban is megállapították.
A betegság orvoslása – ha már a bántalom felütötte a fejét – a gyors lefolyása miatt aligha vezet eredményre, ugyanakkor nagyon súlyos veszteséggel jár, nagyon sokszor pedig minden ellési perioduson megjelenik. A legfontosabb és legcélravezetőbb feladat tehát a betegség megelőzése, az ellene való védekezés, melyre kitűnő gyógyszerek állnak rendelkezésre.
A továbbiakban e súlyos malacveszteséget okozó bántalom, a malacok fertőző elhalásos bélgyulladása (FEB) oktanát, tüneteit, megelőzésének és leküzdésének lehetőségeit fogjuk a gyakorlat nézőpontjait figyelembevéve ismertetni a korszerű gyógyszerek alkalmazásával.
A KÓROKOZÓRÓL
A szopósmalacok fertőző elhalásos bélgyulladását a Clostridium perfringens nevű bakterium C típusa idézi elő. Már az előbbi Lapszámainkban olvashattuk, hogy a clostridium fajok Gram-pozitív, anaerob (tehát csak oxigénmentes környezetben képesek szaporodni), pálcika alakú spórás bakteriumok. A C. perfringens C törzsek endemiás területeken mind a talajban, mind pedig a sertések bélsarában megtalálhatók. Nálunk főként a tiszántúli területeken fordul elő. A házisertésen kívül szórványosan vaddisznók újszülötteiben is megállapították. A betegség hazánkban is mind a nagy, mind pedig a kisebb sertésállományokban előfordul, és rendszerint évről évre ismétlődik az endémiásan fertőzött állományokban.
A clostridiumok ellenálló képessége igen nagy. A vegetatív alakok ugyan 80°C-on hevítve percek alatt elpusztulnak, a spórák azonban a 100°C-on való forralást is elviselik hosszabb-rövidebb ideig.
A C. perfringens spórái például már 5-10 perces forralás után elpusztulnak. A fertőtlenítőszerek közül a spórák elpusztítására a 8%-os formalin vehető igénybe legalább 2 órás behatási idővel illetve a H-lúg oldatok alkalmasak 6-12 órás alkalmazás után.
Endémiásan fertőzött állományokban (endemia körülhatárolt, viszonylag kis területen, váltakozó mértékben előforduló fertőző betegség, tájkór) elsősorban előhasi vagy az idegenből behozott kocák malacai betegszenek meg. Ez azzal magyarázható, hogy az idősebb kocák a kórokozónak a talajból, bélsárból való ismételt felvételének a következményeként kolosztrális védettséggel látják el a malacaikat. (= a föcstej révén az újszülöttnek az anyjától akpott védettsége).
KÓRFEJLŐDÉS
A malacok rendszerint már az első szopás során megfertőződnek az anyjuk csecsbimbóira jutott kórokozóktól.
A bakteriumok a szájon át bejutnak a béltraktusba, majd a vékonybél középső szakaszaiban az enterocyták felületén tömegesen elszaporodnak, és méreganyagot, ún. béta toxint termelnek. A bakteriumok exotoxinja ezután elpusztítja a bélbolyhok szövetét.
A toxin a vékonybél nyálkahártyájának vérzéses, necrotikus (= elhalás, elpusztítás) gyulladását okozza illetve felszívódva toxaemiában (= vérmérgezés) elpusztítja a malacokat sokszor nagyon rövid idő alatt.
Maga a kórokozó bakterium csak a bélben szaporodik, és bár a nyirokáram útján eljuthat a bélfodri nyirokcsomókba is, de a véráramba nem tör be.
TÜNETEK
A betegség többnyire 2-4 napos újszülött malacokban jelentkezik, és a 7-10 napos kor után már rendszerint nem fordulnak elő újabb megbetegedések..
Minél később jelentkeznek az első tünetek, annál jellegzetesebb a kórkép. A második hetes kort megért malacok jelentős része már meggyógyul, de a túlélő malacok a későbbiekben is gyengén gyarapodnak.
Túlheveny esetekben a lázas malacok órák alatt elhullanak. Egyébként a beteg malacok lázasak, étvágytalanok, a bőrük elszürkül, kiszőrösödnek, a végbél környéke bélsárral szennyezett.
A szürkéssárga színű, habos bélsár eleinte hígan folyó, később vakolatszerű. A benne látható törmelékes anyag a bélnyálkahártya felületének fokozatos elhalásából származik. A malacok gyorsan soványodnak és elgyengülve elhullanak.
A megbetegedés aránya 20-100% között változik a malacok életkorától és a koca föcstejének ellenanyag-tartalmától függően. Az is előfordul, hogy idősebb koca veszteség nélkül neveli fel a malacokat.
Egyes szerzők miközben megjegyzik, hogy újabb adatok szerint a Clostridium perfringens okozta hasmenés előfordulási gyakorisága nő (pfizer, 2010.), a klinikai megjelenési formáját „schlagwortokban” három alakban foglalják össze: 
1. Félheveny forma: szürkés-sárgás vízszerű vagy szemecskéket tartalmazó hasmenés. 
2. Heveny forma: sötét színű, véres bélsár ürítésével járó hasmenés. 
3. Túlheveny forma: a malacok a születés után néhány órán belül hasmenés nélkül elhullanak.
MIT LÁTUNK AZ ELHULLOTT MALACOK BONCOLÁSKOR?
A jellegzetes elváltozásokat a vékonybél középső szakaszában, az éhbélben találjuk. Túlheveny esetekben a 2-4 napos korban elhullott malacokban ez a bélszakasz élénkvörös, a béltartalom habos.
A valamivel lassabban lefolyó esetekben az elváltozások mindinkább jellegzetessé válnak (KÉP). Az érintett bélszakasz merev ráncos csővé alakul át és felbontatlanul is hosszanti csíkoltságot mutat.
A gyulladásos bélszakaszok savóshártyája alatt gázbuborékok vannak, és a felületükre fibrin lép ki, mely összetapaszthatja a bélkacsokat. Gázbuborékok lehetnek a savósan duzzadt bélfodri nyirokcsomók körül, a bélfodor lemezei között is.
Az elváltozott vékonybélszakasz nyálkahártyája éles határral kezdődően s végződően elhalt és szürkéssárga vagy citromsárga morzsalékos anyaggá alakul át. E nagyon jellegzetes elváltozásokon kívül legfeljebb pontszerű vérzések láthatók a szív koszorúerei mentén és a vese burka alatt (VARGA-MÉSZÁROS).
A KÓRJELZÉS MEGÁLLAPÍTÁSA
A diagnózis megállapítása során figyelembe kell venni a betegségnek az élet első két hetében való előfordulását, a járványtani viszonyokat, a fentebb leírt klinikai tüneteket, valamint a kórbonctani elváltozásokat. Mindezek együttesen kórhatározó értékűek.
Szükség esetén mindezeket kiegészíthatjük laboratóriumi vizsgálatokkal is, mely során a kórokozót a bélből és a bélfodri nyirokcsomókból lehet kimutatni, és ugyanakkor megállapíthatják a béta-toxinok jelenlétét a béltartalomban.
ORVOSLÁS
Amint arról az előbbiek során már szó esett, a gyors lefolyású betegség orvoslására nem túl sok az esély, de a teljesség igényével annak lehetőségéről is szót ejtünk:
1. A malacok fertőző elhalásos bélgyulladása (FEB) elleni szérum az újszülött malacoknak passzív védettséget biztosít a betegség ellen.
A szérum bőr alá adagolandó és adagja 5 ml malaconként. A FEB-vakcinával nem oltott kocák újszülött malacai megvédhetők a betegségtől, ha azokat a fialás után mielőbb, de legkésőbb 24 órán beoltjuk a szérummal. Minthogy a szérumnak csak védő hatása van, gyógyító hatása azonban nincs, az egynaposnál idősebb vagy már beteg malacok szérumos oltásától eredmény nem várható. A szérum forgalmazásával kapcsolatban a kezelő állatorvos vagy az állatpatika ad tájékoztatást, miután a betegség leküzdéséhez és megelőzéshez ma már sokkal korszerűbb módszerek és gyógyszerek állnak rendelkezésre, amint azt a továbbiakban látni fogjuk.
2. Hiperimmun savó (szérum) hiányában ajánlják azt is, hogy a kocáknak rögtön az ellést követően az ivóvizen keresztül 2-5 napon keresztül adjunk penicillint, amely a föcstejbe kiválasztódva megakadályozza a clostridiumok elszaporodását a malacok vékonybelében (VARGA).
3. A legkorszerűbb és eredményesebb módszer, ha azokon a területeken, ahol a betegség endemiás, a vemhes kocákat a C. perfringens C anakultúrával aktívan immunizáljuk vagy más szóval ilyen vakcinával beoltjuk. Ilymódon a föcstej útján a malacok elegendő ellenanyagot kapnak, amely megvédi őket a béta-toxin mérgező hatásával szemben az élet első időszakában. Ezeket az oltóanyagokat az alábbiak szerint alkalmazzuk:
COGLAMUNE VAKCINA A.U.V. A malacok fertőző elhalása megelőzésére a vemhes állatok aktív immunizálásával. Alkalmazása során a kolosztrum révén az újszülöttekben passzív védelem alakítható ki. A vakcina adagja sertésenként 4 ml. A vemhes kocákat kétszer kell oltani. Az első oltást a várható ellés előtt 6 héttel, a másodikat pedig az ellés előtt 2 héttel kell elvégezni. Az emlékeztető oltás ugyancsak sertésenként 4 ml-es adagban történik, egy évvel az utolsó oltás után, de legkésőbb a várható ellés előtt 2 héttel applikálva.
Csak egészséges állatok vakcinázhatók. A flakon felbontása után a vakcinát azonnal fel kell ahsználni. Véletlen öninjekciózás esetén haladéktalanul orvoshoz kell fordulni bemutatva a készítmény használati utasítását vagy cimkéjét.
A készítmény 50 ml, 100 ml, 250 ml és 500 ml-es kiszerelésben kapható.
Nemrégiben forgalomba került a GLETVAX 6. VAKCINA A.U.V., mely az E. coli és a Colistridium perfringens – az újszülött malacok hasmenésének két fő okozója – megelőzésére, kettős védelmet nyújt a malacoknak. E két betegséget okozó bakteriumok ugyanis állandó fenyegetést jelentenek a kis állatokra és tetemes veszteségeket okozhatnak, melyekről Lapunkban már az előbbiek során részletesen beszámoltunk.
A GLETVAX tehát egy bizonyítottan hatékony kombinált, kettős hatású vakcina, mely egyaránt védelmet nyújt az E. coli és a Clostridium perfringens fertőzés ellen olymódon, hogy a vakcinázott kocák a föcstejjel immunitást (=védettséget) visznek át a malacaikra. Megjegyzem, hogy a malacok a föcstej első felvételekor tesznek szert immunitásra, ezért az újszülött malacok megfelelő gondozása nélkülözhetetlen.
A vakcina tartalmazza az E. coli legfontosabb adhéziós faktorait és a legfontosabb Clostridium perfringens toxoidok (B és C típus) széles körét.
EGY RÖVID EMLÉKEZTETŐ AZ E. COLI FERTŐZÉSRŐL
Az E. coli okozta ún. coli-hasmenés összetett kóroktanú megbetegedés. A kórokozó törzsek fajspecifikus „virulencia-faktorokkal” (fimbriákkal) rendelkeznek, melyek segítségével képesek a bélnyálkahártya sejtjeihez tapadni.
A megtapadást követően lehetővé válik az E. coli tömeges elszaporodása és az enterotoxinok (LT.ST) termelődése. Az E. coli enterotoxinok erőteljesen fokozzák a bél lumenébe (üregébe) történő folyadékszekréciót (szekréciós hasmenés). A malacok már a születésük után 12 órával megbetegedhetnek.
KLINIKAI TÜNETEK RÖVIDEN
1. Sárgás vízszerű hasmenés.
2. Kiszáradás okozta elhullás.
3. A túlélő malacok a későbbiekben is gyengén gyarapodnak.
4. A járványok jelentős gyógykezelési és munkaköltségekkel járnak.
KÖVETKEZMÉNYEK
1. Akár 100%-ot is elérő megbetegedési arány (morbiditás).
2. Olykor 70%-os elhullási arány (mortalitás).
A Clostridium perfringens részletes leírását az előbbiekben olvashattuk.
A GLETEVAX 6. VAKCINA ALKALMAZÁSA
A vakcina adagja úgy a kocáknak, mint a süldőknek 5 ml sertésenként bőr alá vagy izomba applikálva. A kocákat és az első vemhes kocákat első alkalommal termékenyítéskor vagy legkésőbb a várható ellés előtt 6 héttel, majd másodszor az ellés előtt 2 héttel kell oltani. Majd a későbbiekben a várható ellés előtt 2 héttel csak egyszer kell vakcinázni – a gyári előírás szerint.
Kiszerelése 10 adagos (50 ml).
Javallat: jszülött malacok E. coli hasmenése és a Clostrodium perfringens C által okozott fertőző elhalásos bélgyulladás elleni prevencióra (megelőzésre) szolgáló „kettős hatású” vakcina vemhes kocák oltására. Megjegyzés: Véletlen öninjekciózás esetén haladéktalanul orvoshoz kell fordulni bemutatva a készítmény használati utasítását vagy cimkéjét.
A GAZDA TEENDŐI
Az előbbiekben olvashattuk, hogy a vakcina alkalmazása mellett az újszülött malacok megfelelő gondozása nélkülözhetetlen. Minderről röviden:
1. Gondoskodni kell a koca megfelelő tejtermeléséről (takarmányozás, ivóvízellátás, esetleg MMA szindróma kezelése stb.).
2. Megfelelő higiénia (takarítás, fertőtlenítés stb.).
3. Megfelelő környezeti hőmérséklet stb. biztosítása.
4. Járványvédelmi előírások megtartása.
5. Malacok vas- és vitaminellátása stb.
6. Esetleges zsúfoltság megszüntetése stb. Mindezekről cikk-sorozatunk előbbi részében részletesen szóltunk.
A malacok fertőző bélgyulladása nagyon veszélyes és súlyos veszteséggel járó betegség, a védekezésre komoly fogyelmet kell fordítani.







1. Három napos elgyengült, hasmenéses malac, a fertőző elhalásos bélgyulladás következményeként.



2. Szopós malacok fertőző elhalásos bélgyulladása következtében az éhbél nyálkahártyája éles határral kezdődően elhalt, az érintett bélszakasz merev, ráncos csővé alakul át.

(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2014. februárjában.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése