2015. május 2., szombat

A baromfioltás hozadéka, hogy antialkoholista lettem



A baromfioltást mi, hallgatók végeztük, mert az állatorvosok ilyen sziszifuszi munkával nem foglalkoztak. Ők megszervezték az oltást, szereztek fogóembereket, esetleg kocsit, ami a tanyákra vitt bennünket. Amikor az előírt területet befejeztük, az illetékes állatorvosnál kellett a munkáról elszámolnunk.
Így történt Bátaszéken is. Amikor azonban befejeztem az oltást, az úgynevezett pásztorháznál kellett elszámolnom. Amint beléptem egy nagy terembe, egy hosszú asztalnál üldögélt néhány állatorvos, mindegyik előtt poharak, boros és pálinkás üvegek. Jó kedélyű összejövetel volt. Kezdtem volna az elszámolást, de leintettek mondván, előbb egy kis szíverősítésre van szükség! Nem voltam italhoz szokva, következésképpen végtelenül tiltakoztam, de annyira erőszakoskodtak, hogy egy nagy vizespohárnyi kifejezetten nekem kitöltött pálinkát meg kellett innom, miközben elszámoltam.
A kocsi várt, hogy a szállásomra vigyen. Sajnos többre nem emlékszem. Arra igen, hogy egy szobában egy nagy ágyban fekszem. Egy utcai lámpa bevilágít, mely félhomályt ad. Közben rettenetesen fáj a fejem, kegyetlen hányingertől szenvedek és forog a plafon. Felugrottam, szerencsére nyitva volt a konyhába vezető meg a konyhából az udvarra nyíló ajtó. Jó, hogy villámgyorsan meg is találtam ezeket.
Szélvészként futottam ki az udvarra, és hatalmas sugárral mindent kiszenvedtem magamból. Megnyugodott a gyomrom, csak a  fejem fájt még kitartóan, tompán, meg nagyon szégyelltem magam a háziak előtt, hogy mi is történhetett este.
Legnagyobb meglepetésemre reggel igen kedvesen fogadtak a háziak és mondták, hogy este a konyhában jól el is beszélgettünk. De miről?
Ha valaki ezt mesélné nekem, nem hinném el - de a dolog velem történt meg. És azóta nem szívelem az alkoholt!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése