Több Olvasónk is kérte, hogy a nyulak betegségeit ismertető sorozatunkban szóljunk az egyik legtöbb veszteséget és a tenyésztőknek annyi gondot és bosszúságot okozó betegségről, az ún. „fertőző nátháról”. Való igaz, hogy hazai adatok szerint is a nyulak kiesésének (elhullás és selejtezés) 40-50%-áért, míg a növendékek 4-5%-áért a pasztörellózis tehető felelőssé, tehát a kérés valóban indokolt. A továbbiakban a teljesség igénye nélkül ismertetjük a betegség okozóját, kialakulását, tüneteit, orvoslását és a megelőzés lehetőségeit.
MI OKOZZA?
A betegség okozója elsősorban a Pasteurella multocida, egy apró coccoid alakú Gram-negatív baktérium. A baktérium a légutakon, a kötőhártyán, a csecsbimbónyíláson, esetleg a hüvelyen át jut be a szervezetbe.
A megfertőzött nyulak között – a kórokozó virulenciájától függően – akár még kedvező körülmények között is felléphet a betegség, legtöbbször azonban a nyulat ért káros környezeti hatások váltják ki vagy éppenséggel súlyosbítják a bántalmat.
KIVÁLTÓ ÉS HAJLAMOSÍTÓ OKOK, KÖRÜLMÉNYEK
1. Megfázás.
2. Zsúfoltság.
3. Az istálló nagy ammónia, széndioxid és egyéb gáztartalma.
4. Poros levegőjű környezet.
5. Túl száraz levegő vagy éppenséggel a magas páratartalom.
6. A házinyúl nagyon érzékeny a huzatra. Már 0,5 m/sec sebességű légmozgás is, ha állandósul, hajlamossá teheti az állatokat bántalomra.
7. A kedvezőtlen hőmérséklet ugyancsak kiválthatja a bajt. A növendék és tenyésznyulak számára a 15-20 fokos istállóhőmérséklet a legkedvezőbb. Az ettől lényegesen eltérő hőmérséklet már jelentős megterhelést ró az állatokra és hajlamosít a légzőszervi betegségekre.
8. Különösen káros az ingadozó hőmérséklet, mert a gyorsan bekövetkező és jelentős hőmérséklet-változásokhoz a házinyúl nehezen alkalmazkodik.
9. Elősegíti a bajt a hibás takarmányozás, a vitaminok és ásványi anyagok hiánya.
10. Ugyancsak hajlamosítanak a stressz hatások (szállítás, frontátvonulás stb.).
11. Megállapították, hogy bizonyos fajták és egyedek fokozottabban ellenállnak a betegségnek, és még a legsúlyosabb istállójárványok során sem betegszenek meg. Talán ezek kiválasztása, továbbtenyésztése is hozzájárulhatna a veszteségek csökkentéséhez.
12. A betegség többnyire már a 4-5 hetes szopós nyulakban is megjelenhet, tömegesen elhullást azonban rendszerint a 2-3 hónapos süldő nyulakban okoz.
13. Választáskor a nyulak összekeverése ugyancsak kedvez a betegség fellobbanásának.
A BETEGSÉG TÜNETEI, MEGJELENÉSI FORMÁI
1. A gyors lefolyású vérfertőzés során a beteg nyúl bágyadt, nagyon elesett, étvágytalan, esetleg tüsszög vagy enyhe orrfolyása van, és akár 1-3 nap alatt elhullhat.
2. Az orrhurut (ún. ragadós nátha) az idült bántalom leggyakoribb és legjellemzőbb formája. Eleinte a beteg nyúl orrnyílásából csak kevés savós váladék szivárog és az állat időnként tüsszent. Utóbb egyre több lesz a váladék, majd mind sűrűbbé válik és nyálkás-gennyes állagot ölt. A beteg állat egyre gyakrabban tüsszög, a mellső lábaival dörzsöli az orrnyílások környékét, ahol a szőrzet nedves, összetapad. Az orrhurut súlyosbodásával az orrfolyás gennyes jellegűvé sűrűsbödik, mely beszáradva elzárja az orrnyílásokat, és környékükre beszáradt, pörkös váladék tapad.
3. A tüdőgyulladás, a légutak betegsége, savós-gennyes orrfolyással kezdődik. Az állatok sokat tüsszögnek, és a levegőben mintegy spray formájában juttatják környezetükbe a pasztörellákat. Az orrgyulladáshoz tüdőgyulladás is társulhat, amikor a bágyadt, beteg nyúl egyre szaporábban lélegzik. Előrehaladottabb esetekben súlyos légszomj lép fel.
Ilyenkor a beteg a fejét feltartva mohón kapkodja a levegőt. Az elhullás olykor különösebb előzmény nélkül akár hirtelen bekövetkezhet.
4. Amikor középfülgyulladás vagy agyhártyagyulladás lép fel, a beteg állat a fejét és a nyakát ferdén tartja. A ferde fejtartás olyannyira fokozódhat, hogy a beteg már alig tud enni és inni. Végső stádiumban a nyúl olykor a hossztengelye körül forog.
5. A bakteriumok a vérpálya útján eljuthatnak – testszerte elszóródva – a különböző testtájak bőr alatti kötőszöveteibe is, ahol mogyoró, dió, esetleg gyermekököl nagyságú tályogokat hozhatnak létre. A tályogok gyakran maguktól megnyílnak és a külvilágra került sűrű gennyes váladék nagy tömegben tartalmazza a kórokozót.
6. A P. multocida nem egyszer gennyes méhgyulladást idéz elő, mely hurutos-gennyes hüvelykifolyással jár.
Máskor tejmirigy gyulladást okoz, mely során a beteg tejmirigy megnagyobbodott, tömött tapintatú, fájdalmas és a tőgy bőre többnyire kékes színű.
GYÓGYKEZELÉS
1. Előre kell bocsátani, hogy a vérfertőzéses forma esetén az első beteg állat gyógykezelésével – a betegség gyors lefolyása miatt – már elkéstünk. Ajánlatos mielőbb kiselejtezni.
2. A betegség megállapítása után az állomány minden egyedét kezelni kell, valamilyen pasztörellák elleni hatékony gyógyszerrel VETÉSI professzor a GENTAMICINT ajánlja injekció formájában. Több szerző is javasolja az ENROFLOXACINT 100-20 mg/testsúlykilogramm adagolásában 24 óránként a bőr alá fecskendezve vagy szájon át adagolva. A gyógyszer rendelése és alkalmazási előírása állatorvosi feladat.
3. A gyógykezeléstől csak akkor várhatunk megfelelő eredményt, ha a tartási körülményeket (megfelelően szellőztetett huzatmentes, kedvező hőmérsékletű, por- és szennyező gázoktól mentes levegőjű istálló stb.) megfelelően rendezzük.
4. Az állatok igényének megfelelő takarmányozásról, a kedvező ásványianyag-ellátásról és a vitaminadagolásról feltétlenül gondoskodni kell.
5. Az előrehaladottan beteg, nagyon súlyos klinikai tüneteket mutató állatokat ajánlatos kiselejtezni, mert ezek nem gyógyíthatók, ugyanakkor tömegesen ürítik a kórokozó baktériumokat.
6. Tudni kell, hogy a betegségen átesett állatok jelentős része a gyógyszeres kezelés ellenére is bakteriumürítő marad. Következésképpen az ilyen állományokból nem célszerű tenyészállatot megtartani.
7. Azt sem szabad elfeledni, hogy egyes Pasztörella törzsek az általunk alkalmazott gyógyszerekkel szemben rezisztensek lehetnek (ellenállóak), tehát szükség esetén célszerű a baktériumok gyógyszerérzékenységi vizsgálatát elvégeztetni!
VÉDEKEZÉS
1. Mindenekelőtt iktassuk ki mindazon hajlamosító tényezőket, melyek a bántalom fellobbanását elősegítik, amint arról az előbbiek során már szó esett. Gondosan ügyeljünk arra, hogy fertőzött, betegségre gyanús vagy beteg állat ne kerülhessen a tenyészetünkbe. Csak alapos körültekintés után vásároljunk, cseréljünk, esetleg kölcsönözzünk tenyészbakot.
2. A különböző korcsoportú állatokat mindig elkülönítve kell tartani, mert az idősebb állatok nagyobb arányban szoktak baktériumürítők lenni. Az újonnan beállított állatokat legalább két hétig – elkülönítve – megfigyelés alatt kell tartani.
3. Különös gondot kell fordítani a higiéniás körülményekre, az alapos takarításra és fertőtlenítésre. A fertőtlenítésre alkalmazható például a Multicide, formalin, H lúg, Iosan stb. Az állatgyógyszereket forgalmazó patika – a készlet szerint – erre is megfelelő tanáccsal szolgálhat. A ragályfogó tárgyakat is fertőtleníteni kell!
4. Meg kell jegyezni, hogy a P. multocida fertőzés emberben is előfordul (gyermekágyi láz, sebfertőzés, orr-garatgyulladás stb.).
(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2014. februárjában.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése